Nem a halál, hanem a megnyugvás

Nem a halál, hanem a megnyugvás

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Pángyánszky Ágnes
„Miért történik ennyi rossz, ennyi rengeteg tragédia idén? Vagy mindig ennyi van, csak nem mind a közelünkben, és ezért nem érezzük őket ilyen élesen, húsba vágóan?” A Ragyogó című novella fiatal szereplői töprengve merengnek el a baljós jeleken, amelyek szomorúvá, csendessé teszik fiatalkoruk egyik meghatározó telét. Fájdalmat, betegséget, elmúlást látnak maguk körül, majd az önmagát megrázó, megújulni, felragyogni képes élet győzelme kimozdítja őket abból a holtágból, amelybe tragédiák sokasága közben kerültek.

Amikor kezünkbe vesszük Füller Tímea új kötetét, mély lelki utazásra készüljünk. Éles, igazi és húsba vágó érzésekre; az írások bizony egy-egy ponton nem fognak kímélni bennünket. A történetek az emberi élet végső földi határairól mesélnek.

A könyvet nem lehet úgy végigolvasni, hogy bizonyos pontokon ne kelljen megállni, a saját történetünket az író története mellé odatenni és együtt sírni, együtt emlékezni, együtt a feloldozást keresni. Mert túl a történetekkel és a szereplőkkel való minden azonosulás lehetőségén, a könyv engedi, hogy kiegészítsük a gyermekekre, testvérekre, szülőkre, nagyszülőkre, dédszülőkre, fontos barátokra és kedves ismerősökre való emlékezéssel. Ők elevenednek meg a Holtág lapjain, mintha egy rövid időre nyugvópontra jutna a gyors sodrásban zajló élet. De a holtággá váló folyó valahol mégis megtalálja a továbbvezető utat, és nem akar otthagyni bennünket a végső elveszettség kétségbeesésében.

Még kimondani is nehéz, de ezek a történetek mind a búcsúzás és az elengedés fájdalmas megküzdéséről szólnak. A halálról, a gyászról, a kudarcainkról, a generációkon át hordozott és feldolgozatlanul hagyott érzéseinkről. Tud fájni minden oldal és minden történet, de a kötet végigolvasása hatalmasat lendíthet a feldolgozatlanságon, a ki nem mondott szavak és az elmaradt ölelések kudarcán. Például Málna történetében egy tízéves kislány gyermeki megérzése és bölcsessége válik azzá az erővé, ami meg tudja mutatni a legnehezebb emberi helyzetek vigaszát és reménységét is.

Füller Tímea írásai elmesélik nekünk, hogy gyógyír lehet lelkünk fájdalmára a megbékélt, elcsendesülő, Istenre figyelő, hálás emlékezés szeretteinkre. A könyv szeretettel emlékeztet bennünket, hogy hibákkal és bűnökkel terhelt életünk milyen kinccsé is válhat mások számára.

A történetekben megismert emberi életutak távol vannak a tökéletestől, sőt találkozunk olyan szereplőkkel is, akik életükben és halálukban is fájdalmat okoztak szeretteiknek. Mert a valóság, a mi valóságunk ilyen. Jó, hogy őszinte képet látunk magunk előtt, mert akármennyire fáj is, a család, az emberi közösség, a gyülekezet, az egyház is ilyen – szentek és bűnösök közössége életben és halálban is. Ezért nagy segítség az, hogy a kötet mer formabontó lenni, és a történetek vége nyitott marad. Nyitott egy imádságra, egy elgondolkodtató fohászra, egy bibliai igére és az érzéseink Isten előtt való őszinte feltárására. A lelki átvezetést szolgáló gondolatokat Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének vezetője imádságokba foglalta, hogy a történetek lelkigondozói karakterűek is lehessenek, szavakat adva a szánkba és a szívünkbe, segítve, hogy a legnehezebb helyzetben is tudjunk imádságban Istenhez fordulni.

Jó néhány gyülekezeti lelkészi évvel a hátam mögött engem különösen is megszólítottak Füller Tímea történetei. A gyásznak ugyan ezer arcát láttam, de a földi élettől való búcsúzás valóságos megtörténte mindegyikben ugyanaz a fájdalom volt. Álltam kisbaba, fiatal, hirtelen elhunyt felnőtt, öngyilkos, daganatos beteg és idős ember koporsója vagy urnája mellett, megismertem emberi történeteket és sorsokat. Mint lelkésznek nekem ezek a történetek olyanok, mint egy emlékkönyv, amelyben megtalálom azoknak a történetét, akiket el kellett engednünk, és azoknak a gyászolóknak az embert próbáló hitét és reménységét is, akikkel ebben a holtágban együtt kerestük élet és halál értelmét.

Füller Tímea történetei a gyászban és az emlékezésben is a nyugalomról és a hitről beszélnek. Így vall erről a szerző, amikor Marika nénire és Jakab bácsira emlékezik, akik annyi kedvességet és annyi szeretetet adtak minden hozzájuk betérőnek: „Ős - szel elzarándokolunk a temetőbe, mert az a sírkert gyönyörű. Nem a halálról, hanem a nyugalomról beszél az ember lelkével.” Váljanak a kötet írásai mindenki számára olyan nyugvópontokká és olyan holtágakká, ahol test és lélek gyásza megpihenhet, Isten közelében erőt gyűjthet, és az elmúlásban is az örök életre készülhet.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2020. október 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!