Bartha István – a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség lelkésze:

A Messiás várás nem csak a zsidóságra jellemző, hanem örök és emberi. A születendő és megszületett gyerekekre mindig reménységgel tekintünk. Annak ellenére, hogy a világ berendezkedésével kapcsolatban sok a rossz tapasztalat. Az élet szeretete és a reménység erős ösztönünk. A betlehemi történet elég ismert, hogy az élet diadalával kapcsolatos reménység megfogalmazására alkalmas legyen.

Bencze András – a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Számomra ma is érthető, meghatározó a karácsonyi történetben a „meglátás” csodája. Amikor a felszín mögött valami mélyebb valóságot lát az ember. József meglátta állapotos feleségében a tiszta nőt. A pásztorok a gyenge gyermekben az erős Üdvözítőt. Milyen nagy adomány, amikor túl láthatunk a felszínen. Nem délibábot látunk, hanem hihetetlen valóságot.
Talán egymásra is tekinthetünk így: nemcsak azt látni, ami a szemünk előtt van, hanem amit a másikban nekünk adott Isten. Advent nemcsak Jézus születésére való emlékezés, hanem Krisztus következő eljövetelére való várakozás is.

Czöndör István – a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti munkatársa:

A kereszténység számára óriási kapcsolódási pont a társadalommal a karácsony. Nincs még egy olyan ünnepünk, amely ilyen mértékben áthatná a nem hívők és az egyháztól távol maradottak életét is. Ez roppant nagy lehetőség a párbeszédre, a kérdésfelvetésre. Ezt fel kell fedeznünk újra és meg kell ragadnunk! Nem kell megijednünk attól, hogy a mai karácsonyi szokások tele vannak nem keresztényi szimbólumokkal, konzum elemekkel, giccs kirakattal. Úgy hiszem pont a karácsonyi hagyomány, tradíció, ünnep az, ami a kétezer év alatt számtalan elemet, hagyományt tudott integrálni. S valahol a karácsony által közvetített örömhír is erről az integrációról szól: az Isten emberré lett... Karácsonykor a kereszténység által közvetített örömhír előtérbe kerül! Ez nem természetes! Nem magától értetődő! S vele együtt gyülekezeteink is reflektorfénybe kerülnek. Gondoljunk csak arra, hogy ilyenkor megtelnek templomaink. Ez több mint ajándék, ez a befogadó egyház ünnepe. S oly jó megtapasztalni azt, hogy a karácsonyi történetek mögött végre valódi emberi sorsok szólalhatnak meg. Valódi Apák, Anyák és Gyermekek történetei és nem csupán egy idealizált kép. Hogy végre felvállaljuk, hogy a „szent családban” is voltak komoly konfliktusok, hogy József kérdései mögött végre megláthatjuk a mai férfiak megpróbáltatásait. Hogy Mária sorsában megszólalnak a gyermeküket egyedül nevelő Anyák kiáltásai is. A szent család életében átélhetővé válik egy hajléktalan család kisemmizettsége, nélkülözése.

Heinrichs Eszter – az Ágfalvi és Sopronvánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Abban az óriási információ-dömpingben, amiben élünk, nagy hírnek kell lennie annak, amin meglepődünk. A dolgokat még tudomásul venni sem nagyon van időnk, nemhogy azokon meglepődni. Így van ez még akkor is, amikor közösségi oldalakon vagy körlevelekben egy-egy gyermek születéséről értesülünk; küldünk egy mosolykát, röviden gratulálunk, és képernyőre szegezett tekintettel várjuk a következő hírt. Bár kétezer éve nem a monitorokon csüngtek a tekintetek, mégis vajmi kevés ember számára volt hírértéke Jézus születésének. A bibliai tudósítások szerint Jézus családján, a pásztorokon, a bölcseken, no meg Heródesen kívül kevés ember lehetett, akit megdöbbentett Jézus születése.
Azonban ennek a kevés ember döbbenetének és csodálatának is hála, hogy Jézus születésének híre hozzánk is eljutott. Nem egyszer, nem kétszer és nem is háromszor. Ünnepi készülődésünk egyik sarkalatos pontja, hogy az Isten fia születésén meg tudunk-e még lepődni? Meg tudunk-e állni egy pillanatra, vagy elegánsan továbbgördítve az idővonalunkat, várjuk a következő hírt? Azt, minek véleményünk szerint hírértéke van.
Az Isten Fia születésénél nincsen nagyobb, meglepőbb és döbbenetesebb hír ma sem. Karácsonyi döbbenet címmel olvastam nemrégiben egy írást, melyben a szerző azt fejtegeti, hogy az sejti meg Isten szeretetének a mélységét és döbben meg igazán, aki csak egy pillanatra is felméri azt a közeget, ahová az Isten fia megérkezik. Persze, egyszerűbb megdöbbenni a „közegnek”, egyházunknak és társadalmunknak ilyen-olyan problémáin, mert azoknak piros-betűs hírértékük van. (Vagy csak fekete-betűs, de a lényegen az sem nagyon változtat.)
Mégis, jól tudom, hogy a „közegtől” és az újságok szalagcímeitől függetlenül, ilyenkor mindenki vár valamit. Talán a monitorra bambulva, talán jó szóra, vagy meleg ételre éhezve, talán az üveg aljára tekintve, vagy éppen a templompadokban fagyoskodva, de vár valamit.
Kovács Imre gyönyörűen írt erről a várakozással teli időről: „Valamit vár az ember. Legalább az ünnepek táján. Nem tudja pontosan mit, s talán azt sem, hogy vár. Ha megkérdeznék tőle, lehet, hogy csodálkozna. Vagy dühbe gurulna. De vár. Valamit, amitől megnyílik benne a zár, ami elűzi a hiányt belőle. Valami találkozásra vár...” Ezen az ünnepen leginkább a döbbenettel való találkozást várom. Szeretnék újra meglepődni, megilletődni, és a monitortól meg a piros-betűs hírektől távol tartva magam, az ünneptől megilletődött és döbbent emberekkel együtt ünnepelni.

Horváth-Hegyi Olivér – a Szentendrei Evangélikus Egyházközség lelkésze:

A posztmodern ember már csak arra kapja fel a fejét, ahol mindennapjaival találkozik a bibliai történet. Nem működik ez másképp ma sem, mint ahogyan annak idején, Jézus korában. Jézus ezért lehetett minden idők legnagyobb igehirdetője. Azon a hangon és olyan nyelven szólt hallgatóihoz, amilyet beszéltek. Ezért is tatom fontosnak azokat az interpretációkat, amelyek – talán olykor merész megfeleltetéssel – párhuzamot vonnak a Lukács evangéliumában található történet és a mai kor tárgyai, helyszínei, az átlag emberre jellemző életkörülmények között.
Elengedhetetlennek tartom az eredeti történet megismertetését, újra meg újra olvasását, szinte szó szerinti megtanítását, különösen óvodás és kisiskolás korban – ugyanakkor le kell tudnunk fordítani a történetet saját magunk és a minket hallgatók számára. Ezek a megfeleltetések nagyban segíthetik a megértést és magát az üzenetet. Jézus Krisztus földre jöttének körülményei ma egy hotel mélygarázsa, közmunkások és gyártulajdonos utazók térdre borulása, egy hatalom mámorában regnáló politikai vezető féltékenységének árnyékában.

János Attila – a Győri Evangélikus Egyházközség lelkésze:

A gyülekezeti alkalmakon való részvétellel és a család körében való áhítaton.

Koháry Ferenc – a Lébényi Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Úgy látom, hogy az emberek jelentős része tudatosan készül az adventi időszakra, amely szinte felnőtt a karácsony mellé. Ez nem feltétlenül azért van így, mert sokan hívőbbé lettek volna, hanem mert megérintette őket ennek az ünnepnek a mélysége és tisztasága. Úgy érzik, hogy ilyenkor illik jónak lenni. A média és persze a jótékonysági szervezetek nagyon koncentrálnak erre, mivel egyrészt hálás téma, másrészt ilyenkor szólíthatók meg legkönnyebben az emberek.
Az advent igazi hitbeli tartalma azonban sokak előtt ismeretlen marad. Csodálkoznak amikor hallanak róla, hogy tulajdonképpen ez is böjti idő, ami nem a lázas készülődésnek, hanem az elcsendesedésnek, az önvizsgálatnak az ideje. Így a Jézus születésére való emlékezés karácsony néhány napjára sűrűsödik. A keresztény ember és az egyház feladata, hogy egyrészt emlékeztessen erre, másrészt pedig érthetővé tegye, hogy egy ilyen régen történt esemény máig sem veszített érvényességéből. Az hogy régen volt, nem azt jelenti, hogy már nem kell vele foglalkozni. Isten kegyelmének jele, hogy türelméből újabb és újabb generációkkal akarja megismertetni Jézus Krisztust. Akkor válik érthetővé Jézus születése, ha rádöbbenünk: a mai világnak ugyanúgy szüksége van az eljövetelére, mint a korabelinek.

Tubán József – a Csornai Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Jézus születésére ugyanúgy emlékezünk, mint bármikor a történelem során, amennyiben megértjük és komolyan vesszük azt, ami a betlehemi éjszakában történt. Ha tisztán hirdetjük Isten igéjét, a Szentlélek ma is ráébreszti az embereket arra, hogy bajban vannak, szükségük van Isten cselekvésére, és ez a kegyelmes cselekvés fel is tárul előttük. Ez nem korszakfüggő. Annál is inkább, mert nem egyszerűen csak emlékezünk, hanem átélhetjük, hogy Krisztus azóta is jelen van anyaszentegyházában.

Zsednai Józsefné – a Györköny-Bikácsi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Isten szeretete ma ugyanúgy érthetetlen, mint kétezer évvel ezelőtt! A történés érthető, mint minden mese tartalma és üzenete. A karácsonyt ünneplők tömegei értik és megszívlelik a tanulságát. Ilyenkor jobban figyelnek a családra, rászoruló embertársaikra, szívesebben segítenek, mert „jónak lenni jó”. Közben érzik, hogy a karácsony több is lehet, mint a szeretet ünnepe. Ahogy Ady írja: „Ha ez a szép rege igaz hitté válna, óh de nagy boldogság szállna a világra!” Gyülekezeteink magvát azok alkotják, akik számára igaz hitté vált a „mese”!