A II. világháború vége előtt alig egy hónappal kivégzett Dietrich Bonhoeffer német teológus élete és munkássága napjainkig hatással van a keresztény teológiai gondolkodásra éppúgy, mint a legkülönbözőbb politikai mozgalmak önmeghatározására. 

A krisztológiát, vagyis Krisztus személyét gondolkodásának középpontjába állító evangélikus lelkész életműve töredékességében is lenyűgöző. Sokoldalúsága, újra- és újra felfedezett aktualitása hajlamossá teszi az utókort, hogy egyfajta kultuszt teremtsen a mártír köré. Ez persze gyakran jár azzal a veszéllyel, hogy amikor valaki a vértanú teológusra hivatkozik, csupán saját álláspontját akarja hitelesíteni. 

A róla szóló számos monográfia, írásainak különböző szempontok alapján összeállított kiadásai az érdeklődők számára minden lehetőséget megadnak az életműben való elmélyedésre. S bár pályája fordulatai önmagukban is számos tanulsággal szolgálnak, teológiájának mélysége, tevékenységének, tetteinek mindig a Krisztus-hit fényében való alakítása, az ennek jegyében megvalósuló önreflexió arra kell késztessen mindenkit, hogy csakis a teológia felől közelítsen alakjához. Életútja és teológiai gondolkodása a mártíromságon innen és túl is szerves egységet alkot, ami egyúttal a német politika- és szellemtörténet XX. századi alakulásával is érdekes összefüggéseket mutat, néhány apró, de érdekes magyar vonatkozással.

Az 1906-ban Breslauban (ma Wrocław) született Dietrich Bonhoeffer hét testvérével együtt jómódú, nagypolgári környezetben nőtt fel. Édesapja, Karl, a kor egyik legjelentősebb pszichiátere, édesanyja, Paula von Hase, egy számos kiváló teológust és közéleti szereplőt adó arisztokrata család sarja. 1912-től immáron a rohamosan fejlődő metropolisz, Berlin Grunewald nevű elegáns villanegyedében cseperedve Dietrich olyan mikrokozmosz része lesz, amire a császári Németország végórái idején a republikánus gondolkodás, a szellemi teljesítmény előítélet-mentes elismerése, a művészetekben való jártasság, a szeretetteljes családi környezet és a magától értetődő egzisztenciális biztonság volt jellemző. Bonhoefferéktől nem messze élt Dohnányi Ernő magyar zeneszerző és zongoraművész, aki 1905–1915 között a berlini zeneakadémián tanított, és akinek Hans fia gyerekkorától kezdve bejáratos volt hozzájuk. Később feleségül vette Dietrich húgát, Christinét, a német kémelhárítás munkatársaként pedig ő szervezte be teológus sógorát az ellenállási mozgalomba. Az ő Klaus fia vezető szociáldemokrata politikus, Christoph pedig világhírű karmester.

A teljes cikk itt érhető el.