„Budapesten, a sűrűn lakott kerületekben nem annyira az a meghatározó, hogy hol helyezkedik el a templom, hanem hogy a közösség mivel tudja megszólítani a betérőt – kezdi gyülekezetük bemutatását Grendorf Péter. – Például a Belvárosból, a jó közlekedésnek hála, körülbelül tizenöt percnyi távolságban négy evangélikus gyülekezet temploma érhető el. Fontos tehát, hogy a gyülekezetnek »arca«, jellege legyen. Hogy éppen ide, hozzánk szeressen járni, aki hívő közösségre vágyik. A lelkész személye, az egyházzene, a közösség mind vonzerő lehet.”

„2019-ben készült egy felmérés a gyülekezetben. A válaszokban a tagok két fő értéket emeltek ki: elsőként az evangélium tiszta hirdetését. Az, hogy a lelkész házaspár Urunk igéjét tisztán és hitelesen hirdeti, óriási ajándék számunkra! Második érték gyanánt a jó közösséget nevezték meg a válaszadók. Személy szerint úgy érzem: akkor jó egy gyülekezet, ha ez a két fő érték fej fej mellett, ilyen sorrendben van” – folytatja Csermely Péter felügyelő, a Semmelweis Egyetem professzora, Széchenyi-díjas hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Őt itt, Angyalföldön keresztelték, itt is konfirmált, négy éve, élő hitre jutása óta pedig aktív tag, előbb presbitere, majd 2020 februárja óta felügyelője a gyülekezetnek.

KRISZTUSHOZ VEZETNI A LEGKISEBBEKET IS

És hogyan építi a közösséget a fiatal lelkész házaspár? „Nem szeretnénk becsalogatni senkit. Úgy érzem, azt kellene akkor hirdetnünk, ami »vonzó«, és az nem feltétlenül a krisztusi tanítás! – folytatja Grendorf Péter. – Jómagam húszévesen kerültem először hívő közösségbe, s tértem meg, majd keresztelkedtem meg. Emlékszem, alig felnőttként mennyire »zavart«, provokált jó pár dolog, ami az igehirdetésben elhangzott, de a szó jó értelmében provokált! Nem azt hallottam, amit hallani szerettem volna. Krisztus jó illata érződjön, ne pedig egy igény kiszolgálása, ez a mi célunk is.”

„Hadd emeljek ki még egy helyi specialitást – veszi át a szót a felügyelő –, Melinda pásztor munkáját. Nagy áldás, hogy női lelkészek is szolgálhatnak egyházunkban! Mondok egy példát. December 24-én ott álltam Péter pásztorral a templom előterében. Meséli, hogy felhívták idős testvérek: jöhetnek-e? „Jöjjenek nyugodtan! A vírus miatt kevesen leszünk.” Ezután kisvártatva tele lett a székesegyház méretű templomunk. Sok család, sok gyerekkel. Melinda pásztor pedig jó előre gondolhatott erre, mert a liturgiát illusztráló diaképek gyönyörű gyermekrajzok voltak, amelyek a kicsik érdeklődését is fenntartják. Ez a vidám, gyermekbarát légkör nagy kincsünk.”

Grendorf-Balogh Melinda – 2018 szeptembere óta a Budapest-Angyalföldi Evangélikus Egyházközség másodlelkésze – régóta elkötelezett a gyermekmunka iránt, az országos egyházban is e területnek a felelőse mint az ifjúsági és gyermekbizottság elnöke. Három kislány édesanyjaként is a legkisebbek Krisztushoz vezetése lett az egyik legfontosabb szolgálata. „A pestszentlőrinci gyülekezetből jöttem. Az anyatejjel szívtam magamba, hogy egy gyülekezetben a gyerekek fontosak, értékesek, és van velük feladat. Kihívás lekötni őket, pláne mikor az ifikorba lépnek. Tíz és fél éve, amikor idekerültünk, két-három gyermekes család volt a gyülekezetben. Számomra természetes, hogy a családokkal, a gyerekekkel törődni kell lelkipásztori-gyülekezetépítési szempontból. Akkor azzal a néhány családdal kezdtük. Aztán mikor Kata lányunk megszületett, belevágtam a baba-mama körbe. Először kevesen voltak. Hosszú évek munkája az, ami ma látható; mindig úgy éreztem, ezt a gyerekmunkát csinálnom kell. Az Úristen erre indított” – idézi fel a lelkésznő a kezdeteket.

A SZENTLÉLEK MUNKÁLKODIK

„Jött az iskolai hittan, s éreztük, ez nagy lehetőség. Elkezdtük szervezni a családi istentiszteleteket. Kell havonta egy konkrét kapcsolódási pont, ami könnyebb, más, mint a szokásos liturgia. Nagyon jó visszhangja lett, sok hittanos család csak erre jött el; de a mai, szekularizált világban ez nagy eredmény – folytatja a lelkésznő. – Utána mindig volt beszélgetés, teázás, sütizés, Luther-rózsás keksz mellett együtt maradtunk. Kialakultak kapcsolódások azok között, akik amúgy még nem kötődnek szorosan a gyülekezethez. Erre már lehet építkezni.” Beavat a tapasztalataiba is: „Legyünk türelmesek a családokkal! Többen vannak ugyanis, akik nem tősgyökeres evangélikusok. Az evangélikus identitás évek alatt alakul ki, míg a Szentlélek munkálkodik az ő életükben.”

Csermely professzor szerint a számokat tekintve is van ok a hálaadásra. Angyalföldön száz fölötti az aktív tagok száma. „Az ötszáz fős templom a járvány alatt is megtelik – természetesen úgy, hogy a szükséges számú helyet az előírások szerint üresen hagyjuk –; az említett karácsonyi alkalmon több mint kétszázan voltak.”

Grendorf Péter rámutat: „A nem hagyományosan beágyazódott evangélikusaink közül két-három évente kerülnek ki konfirmandusok. Nem ezen mérhető a gyülekezet aktivitása.” „Azt azért mondjuk el, hogy a másfél éve konfirmált hét fiatalunkkal – nagy erőfeszítések árán, de – meg tudjuk tartani az ifikört. Most is működik, ha nem is mind a héttel. Nem tekinthetjük fátumnak, hogy egy fiatalnak »ki kell konfirmálnia« az egyházból; lehet tenni ellene” – egészíti ki Csermely Péter.

NEM A RÉGI KÜLVÁROS

Angyalföldről sztereotípiák is eszünkbe juthatnak. Mit mondhatunk ma az egykori, rossz hírű külvárosról? – érdeklődünk. „A gyülekezet tagjai a középosztályból kerülnek ki, értelmiségi tagjaink vannak. De maga a kerület kettős, mint ahogyan az Angyalföld szóban benne van az égi és a földi szféra: megtapasztalható a szegénység, a szenvedélybetegség is – mellettünk van például egy hajléktalanszálló. Ennek a lakói felé is irányul a szolgálatunk. Angyalföld érdekes terület, mindenesetre a »nyomor« és a »munkásnegyed« szót egyaránt elfelejthetjük vele kapcsolatban. Lakó- és irodaházak nőnek ki a földből. Rimár Jenő templomépítő lelkész nem akarta elfogadni ezt a területet, annyira rossz környék volt a múlt század harmincas éveiben. Mára azonban körénk épült egy nyüzsgő város, Újlipótváros hátsó része vagyunk, tehetős emberek is élnek itt. A legutóbbi népszámláláson a diplomások kimagasló számban vallották magukat evangélikusnak. Ez megmutatkozik a presbitériumunkban is: szinte mindenki doktori címmel bír. A hittudományi egyetem több tanára is a gyülekezeti tagunk” – rajzolja meg Grendorf Péter a több mint évszázados közösség mai arcát.

Csermely professzor a gyülekezet további köreit mutatja be. A Grendorf Péter indította Magvetés bibliakör eredetileg fiatal egyetemisták köre. „Ide mint az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatója, tiszteletbeli fiatal egyetemista befogadást nyertem – mosolyog. – Személyes tapasztalatom, hogy emberi értelemben is fantasztikus közösség a miénk, és a hit befogadása, az ige átélése értelmében is az. A másik az imakör, amely minden vasárnap az istentisztelet után – a járvány alatt online – gyülekezik ös - sze. Nagyon mély imádságos légkörben fohászkodunk gyülekezetünkért, evangélikusságunkért, a kereszténységért és számos apróbb dologért. Ezt immár én szervezem. Ezek egymást erősítő, nem feltétlenül átfedő közösségek.”

ÉPÍTETT ÉS ÉLŐ KÖVEK

Ritka adomány, hogy a felügyelő igehirdető szolgatársa is lehet a gyülekezet lelkészének. Hogy miként lehet? A hittudományi egyetemen két éve indult másoddiplomás, esti tagozatos lelkészképzés áll a háttérben; ennek a hallgatója Csermely professzor. Ha együtt mozdul lelkész és felügyelő, az az egész gyülekezetet előreviszi, lendületben tartja.

A felügyelő egyetért: „Frissek bennem az itt szerzett első istentiszteleti élmények: azt vettem észre, hogy senki nem mond rosszat a másikról. Ez nagyon mellbe vágott, pozitív értelemben. Szeretettel fordultak oda az új emberhez – hozzám –, aki akkor pottyant be, és csupa jót mondtak egymásról. A testvéri szeretet alapérzése azóta is megvan bennem. Sok dimenzió mentén mozgó együttműködés van nálunk egyházi és világi vezetés között. Egyik másodfelügyelőnk, Károlyfalvi Zsolt is az EHE-n végzett.”

„Van több prédikáló presbiterünk: Reuss András professzor és Kendeh György, egykori lelkészeink; Bódi Emese, Lászlóné Agod Anett hitoktató lelkészünk és férje, László Virgil, aki presbiterünk is, vagy Kertész Géza tiszteletbeli presbiter” – sorolják.

A felügyelő egy századik évfordulóról is mesél: „1921. január 27-én alapító lelkészünk, Rimár Jenő kezdeményezésére – az unokája, Kovács Jenő egyébként aktív gyülekezeti tagunk – a gyülekezet önálló gazdálkodási jogkört kapott. Történeti összeállítással emlékezünk meg erről. A templomunk annak idején egy vízgyűjtőre épült, ezért az alagsora az elázott falak miatt ma nem használható. Nagyszabású munkáknak nézünk elébe, 2021-ben bajor és magyar evangélikus egyházi támogatással júniusig megújul ez az épületrész. Szigetelve, fűtés-korszerűsítés, szerkezeti megújulás után nyitjuk majd meg újra; főként a gyerekalkalmaknak fog otthont adni. És ez még nem minden: a felújítás folytatására is megvan már a fedezet, a kormány biztosított rá keretet. Az alagsor óriási, gyönyörű helyisége akár országos konferenciák helyszíne is lehet a jövőben. A parókia is részben megújul. Adománygyűjtést is indítottunk ezekre a célokra, a hívek felajánlásai minden előzetes várakozásunkat felülmúlták!” – summázza hálásan Csermely Péter.

Nagy kincs a templom Peskó–Székács-orgonája, Grendorf Péter a kulturális misszió eszközének tekinti: „A kerület legjobb orgonájáról beszélünk. Deák téri mintára igehirdetési alkalommal együtt szólaltatjuk meg. Nálunk a hangszerek királynője is az evangélium szolgálóleánya.”

ÁLDOTT DIALÓGUSOK

Hogy élik meg Angyalföldön az elhúzódó járványhelyzetet? „Számos esetben a lelkigondozás került előtérbe. A járvány ennek fontos hangsúlyokat adott – kezdi a felügyelő. – Saját példámmal is vissza tudom igazolni: olyan beszélgetések tucatjai váltak lelkigondozói beszélgetésekké, amelyeket az ember egyáltalán nem annak indított el. Mindannyiunknak fel kell készülnünk a testvéri teherhordozásra. Az angyalföldi gyülekezet ebben is erős. Imakörben, gyülekezetben visszük a terheket. Óriási erő és Krisztus jelenlétének határtalan öröme nyilatkozik meg ezekben a beszélgetésekben.”

A lelkésznő is hoz példát: „Karácsony előtt pár nappal elsétáltam egyik presbiterünkhöz – idős, egyedülálló hölgyhöz – egy Evangélikus Élettel. Ő az alkalmakra nem mer eljárni a vírus miatt. Maszkban, kesztyűben beszélgettünk a folyosón. Meséli, hogy egy idős hölgytestvérnek – akinek nincs internete – minden vasárnap vonalas telefonon keresztül lejátssza a teljes istentiszteletet. Tehát ő kétszer vesz részt rajta vasárnap.”

Az új évről reménységgel beszél a felügyelő: „Valódi köveket fogunk kapni év elején a felújításhoz. Azt kérem az Úrtól, hogy élő kövek épüljenek vissza a gyülekezetbe a vírus remélhető visszaszorulása után. Ez az, amiért imádkozhatunk.”

Grendorf Péter csatlakozik: „Az irgalmasság éve lesz 2021 az Útmutató évi igéje szerint. Ahhoz, hogy irgalmasok lehessünk, fel kell ismernünk, Isten milyen irgalmas velünk. Újjáépülésre lesz szükség. Bízunk abban, hogy a vírushelyzet véget ér, és újra meg tud éledni a gyülekezeti életünk.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2021. január 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.