Az úrvacsora évében izgalmas látni, hogy az egy nagy titkot, az úrvacsora szentségét hányféle módon ünnepeljük. Az alap ugyanaz, de a nagyjából egységes liturgiát területektől, gyülekezetektől függően más-más gazdagsággal ünneplik; bizonyára számos olyan helyi szokás is kíséri, amely évtizedek vagy akár évszázadok során alakult ki a helyi egyházban. A kötet által a 17. század nemegyszer puskaporos levegőjébe szippanthatunk bele: a szöveg bemutatja a belső protestáns feszültségeket, s a vitás kérdésekben megfogalmazza az evangélikus tanítást.

A reformáció kezdetének ötszázadik jubileumán a két nagy protestáns egyház adós maradt egy olyan teológiai munkával, amely testvéri közösségben, tudományos ihletéssel, mai módon megfogalmazta volna egyházaink úrvacsora-tanításának közös pontjait, de jelentősen eltérő gyökereit, s szólt volna arról, hogy a nagy tanításbeli különbség ellenére miért volt Nagygeresd (1833) óta természetes az úrasztali közösség, s miért az ma is az Európai Protestáns Egyházak Közösségében. [A nagygeresdi egyezményt a filiákban és szórványban élők lelkigondozása ügyében írta alá két dunántúli szuperintendens is, az evangélikus Kis János és a református Tóth Ferenc. – A szerk.] A szóban forgó kötet nagyszerű motiváció arra, hogy ezt a mulasztásunkat az úrvacsora évében pótoljuk.

Zvonarics Mihály (1570 körül – 1625) a 17. századi magyar evangélikusság meghatározó személyisége volt lelkészként, majd esperesként, végül 1620-tól püspökként. Iskoláinak befejeztével több helyen működött, 1605-től haláláig Sárváron szolgált, egyre emelkedve az egyházi ranglétrán. Szoros kapcsolatban állt a Nádasdy családdal, az ő támogatásukra egész életében, különösen a hitviták tüzében is számíthatott. 1610-ben a reformátusokkal folytatott többfordulós vitát az úrvacsoráról. E disputa nyomán írta meg a most újra – modern kiadásban először – megjelent könyvét.

A friss kiadvány Csepregi Zoltán professzornak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszéke vezetőjének alapos kísérőtanulmányával adja közre Zvonarics munkáját. A 17. századi szöveget a mai helyesírás szerint átírva kapjuk kézbe – sajtó alá rendezője H. Hubert Gabriella irodalomtörténész, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója –, de aki inkább eredetiben olvasná, megteheti, mert az 1643-ban kinyomtatott könyv összes oldalának hasonmását is közli a kötet.

Akár káténak is nevezhetnénk Zvonarics iratát; valójában fiktív beszélgetésről van szó, amelyet az elképzelt kérdező úgy irányít, hogy a szerző kifejthesse az evangélikus úrvacsorai tanítást éppúgy, mint a lutheránus krisztológiát – többnyire szemben a református állásponttal.

Az ötvenhét pontba szedett szöveg első része az úrvacsora teológiai kérdéseiről szól, a második szakasz Jézus Krisztus jelenvalóságáról – általában, majd az úrvacsorában. A harmadik részben ismét az úrvacsora van a középpontban, s itt előkerül a református–evangélikus hitviták egyik központi kérdése: mit jelent méltatlanul venni az úrvacsorát. Tartalmilag Zvonarics nem hozott újat, de nagyszerűen összefoglalta a lutheránusság német hitvallási irataiban és magyar egyházi megnyilvánulásaiban addig megszólaló tanítást. Ezzel harmonizál az irathoz kapcsolódó korabeli német „írásmagyarázó doktorok” praktikus kérdéseket is körüljáró függeléke.

Az úrvacsora 2021-re meghosszabbított évében tehát a múltba tekintve s a jelen gyakorlatát ismerve a magunk és közösségünk számára kell újrafogalmazni a nagy szent titok aktuális mondanivalóját, a titok előtt mai módon térdet hajtani s a „tudományában” elmélyedni. Ebben segít Zvonarics záróimádsága, amely az emmausi tanítványok mintájára beszélget el az úrvacsorát szerző Jézussal: „Már tereád fordítom az én lelki szemeimet, édes Uram, Jézus Krisztusom…”

A kötethez Szemerei János írt személyes ajánlást. Személyeset, hiszen Zvonarics Mihály nemcsak a hivatali elődje, hanem tizenkettedik generációs ősapja is volt a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület mai püspökének.

Köszönet mindazoknak, akik szorgosan munkálkodtak azért, hogy e nagy értékű irat kézközelben lehessen nekünk, mai evangélikusoknak!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2021. január 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.