Tennivalók tavasszal megújulni vágyó lelkünknek

Tennivalók tavasszal megújulni vágyó lelkünknek

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya, fotó: pexels.com
Bizakodásra okot adó jelek érkeznek sorban. A kiskerttulajdonosok, az erdőben kirándulók talán még nem látnak komolyabb mozgolódást februárban, de a napok észrevehetően hosszabbodnak, több a fény, jobb a kedélyünk, s mintha több férne ugyanabba a huszonnégy órába. A virágüzletek előtt érdemes lassítani: a legszebb színterápia az, amellyel a tavaszi virágokban (is) megajándékoz a Teremtő. A nagyváros egyes helyein rigófütty és általános madárcsivitelés hallható. A napfény már most ígéri, hogy napról napra több ereje lesz, és a rügyek is mintha készülődnének. Egy jelre várunk, hogy kimondhassuk végre: túl vagyunk a nehezén… Minden teremtett lény várva várja a tavaszt, és ünnepli az éledő természetet. Nézzük hát, mi minden kerülhet rá a manapság oly divatos „to do”, azaz tennivalólistára az új évszak beköszöntére készülve!

Rendezzük a sorainkat; selejtezzünk! Az Úristen egyik legnagyobb adománya, hogy új kezdetekre ad lehetőséget. Újat cselekvő Istenünk van! Az egész Szentírás telis-teli van ennek bizonyságaival; elég, ha példaként csak Ézsaiás próféciáit, a Saulból lett Pált, az evangéliumoknak a megújult életekről szóló történeteit említem. Isten megbocsát, újat kezd Izrael népével. Jézusban a megígért Megváltót adja, aki a bűntől és a haláltól szabadít meg, és új életet ad. A Szentlélek munkája, hogy óemberből újjászületett emberré lehetünk.

Hogyan tegyünk rendet magunkban és környezetünkben? Engedjük be a fényt, hogy jól lássunk, és győzzük le a félelmet, amely az őszinte szembenézéstől visszatart. Hol tartunk most, merre halad az utunk? Egy helyben járunk netán? Milyen gazdagodást és veszteséget látunk magunk körül? Át tudjuk-e adni az Úristen kezébe, ami nekünk elhordozhatatlan? Felismerjük, mi mindenért adhatunk hálát?

Évszakváltás előtt átnézzük a gardróbunkat, háztartásunkat, és kiselejtezzük a felesleges holmikat. Sok szorongásra okot adó esemény közepette élünk – ha lelki téren fogunk hozzá a rendteremtéshez, az kemény munka lehet. Szabad segítséget kérnünk hozzá. Az imádság, a csend, a Szentírás-olvasás az alap, amely olyan megnyugvást ad, hogy meglátjuk a következő lépéseket. Lehet ez egy beszélgetés a lelkésszel, aki kívülről tud rámutatni, hol van még teendőnk vagy elakadásunk. A lomtalanítás minden területen felszabadító érzés.

Takarítsunk, méregtelenítsünk! Minél előbb szabadulunk meg a negatív érzésektől és indulatoktól, annál jobb. A por, a piszok még többet vonz magához – ezt otthonunkban jól látjuk –, jobb tehát feltárni és eltakarítani. Milyen érzéseket táplálunk önmagunk, embertársaink és Isten iránt? Milyen őszinteséggel tudunk odaállni mennyei Atyánk elé? Van lelki adósságunk, be nem tartott ígéretünk? Fájdalmunk, haragunk, csalódásunk, amelyet rendezni kell?

Pál apostol az Efezusiakhoz írt levelében tanítja: „Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal…” (4,26) Lehet, hogy egy komolyan vett „tisztítókúra” az elején nem kellemes, kitartás is kell hozzá, de gyógyító hatású. Amikor a lelkünket szabadítjuk meg a mérgező gondolatoktól, az nem csupán felemelő, de energiával tölt fel, és cselekedetre indít.

Tervezzünk, mint a bölcsek! A bölcs emberről sokat megtudunk a Bibliából: osztályrésze az élet, meggondolja, mit beszél, nyitott szemmel jár, gondolatai a jóra irányulnak, mert számol az ítélet idejével. A bölcsesség derűssé teszi arcát; kemény arcvonásai megenyhülnek. A bölcs fiú örömet szerez apjának, a bölcs férfi pedig erős; olvasunk erről a Példabeszédek és a Prédikátor könyvében is. „Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem” – mondja Jób könyve (28,28).

Összegezve: a bölcset nem a körülmények dobálják, tervezi a napjait, és célt tűz ki, amely felé halad. Közben tudja: nem minden rajta múlik, de reménységét Istenbe veti; szilárdan kapaszkodik hitébe, Isten kinyilatkoztatott ígéretébe, a testté lett Igébe. Nem kételkedik abban, hogy amit vet, azt fogja aratni.

Küldetésünk életünk során változhat, akad, amit csak már megélt tapasztalataink birtokában tehetünk meg, így lehetünk építőbb előrevivői egy ügynek. Ezzel is jó számolni és kérni az útmutatást, ahogy új „évszakok” felé haladunk. A gazdálkodó tudja: amit ősszel vet, abból lesz tavaszra szemet gyönyörködtető, virágzó növény, s amit tavasszal ültet, az hoz termést őszre. Életünk sem mutat más mintázatot.

Mire mindezzel végzünk, talán ránk is virradt az első, testetlelket simogató, szabadba kiülős, melengető tavaszi nap. Amikor arcunkat a nap felé fordítva be „kell” csukni a szemünket – hogy lássuk, érezzük, befogadjuk az áldást, amely Teremtőnktől jön. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 5–6. számában jelent meg 2021. február 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!