Az esemény résztvevői Juhász Zoltán Andrásnak, a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium elnökének kérdései alapján ismerhették meg az írók véleményét. A szerzők maguk is elmondták, hogy a tanítás ugyanúgy része identitásuknak, mint az írás. Czéh Zoltán az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban, Kiss László pedig a Gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban tanít magyar nyelv és irodalmat. A szerzők beszámoltak róla, hogy az idővel való hatékony gazdálkodás kezdetben nehézséget okozott. Mostanra azonban már kialakult egy olyan rutin, amelynek segítségével mindkét tevékenység a napjaik részévé vált. 

Az írók egyetértettek abban, hogy nem definiálható egyértelműen, hogy mit jelent az, hogy „tipikusan kortárs”, hiszen nehezen lehet a kortárs írókra jellemző általános stílusjegyeket meghatározni. Megtudhattuk azt is, hogy kik az alkotók „tesztközönségei”, tehát kiknek mutatják meg először elkészült munkáikat. Czéh Zoltán első számú tesztközönsége a felesége, aki női szemszögből értelmezi az elkészült alkotást. Kiss László is a párjának mutatja meg először műveit. A visszacsatolás rendkívül fontos – hangsúlyozza. 

A szerzők két friss kötete kapcsán a felnőtté válás is szóba került, amely elmondásuk szerint nem feltétlenül a tizenhét-tizennyolc éves életkorhoz köthető, hanem mindenki számára egyedi, és sokszor akár egy életen át tart. Az irodalom szerepéről, feladatáról is meséltek a szerzők. Kiss László hangsúlyozta: „Az irodalom mindig reflektál a korra, amelyben élünk.” Czéh Zoltán ezt megerősítette, és kiemelte a fiatalok szerepét.

Czéh Zoltán fővárosi, míg Kiss László vidéki író, így az írás eltérő környezetéről is megosztották tapasztalataikat. Czéh Zoltán kiemelte, hogy ilyen szempontból Budapest a sokszínűségével, változatosságával egyfajta végtelenséget szimbolizál, mely rendkívül inspiráló környezet számára. Ezzel kapcsolatban Kiss László megjegyezte, hogy ő a vidéki helyeket is ingergazdag helyszíneknek érzi, hiszen azok is számtalan új, addig ismeretlen lehetőségeket tartogatnak. 

A beszélgetés zárásaként a hallgatóságnak is lehetősége nyílt kérdéseket feltenni a két vendégnek. A kérdések között szerepelt például, hogy a koronavírus-járvány idején, amikor az emberekkel való személyes kapcsolattartás minimális szintre redukálódik, hogyan lehet inspirációt gyűjteni az íráshoz. Czéh Zoltán szerint – bár hiányolja az emberekkel való személyes találkozásokat, mégis – vannak olyan tevékenységek, melyekre több ideje jut így, például az olvasásra. Kiss László is hasonló érzésekről számolt be, véleménye szerint a tanórák struktúrája jelentősen átalakult az online térben, azonban számos új novellaötlete van, melyek elkészítésére talán most van a legtöbb ideje.