Rövid, képzeletbeli időutazásra hívom az olvasót a reformáció korába, abba az időszakba, amikor Martin Bucer szerepének köszönhetően a város protestáns hitre tért át. Felfedezhetünk néhány itt született éneket, amelyből a protestantizmus lutheri és kálvini – vagyis német és francia nyelvű – ága is sokat profitált.
BACH IHLETŐJE
Idézzük fel elsőként a város egyik központi elhelyezkedésű temploma, a Szent Tamás templom orgonistájának alakját. Wolfgang Dachstein a kor gyakorlatának megfelelően komponálással is foglalkozott. Egyik énekében a 137. zsoltárt foglalja versbe An Wasserflüssen Babylon (Babilon folyói mellett) címmel. Úgy tudjuk, hogy ennek az éneknek mind a szövegét, mind a dallamát ő szerezte. (Korábbi énekeink közül sok van, amelynek különböző a szövegírója és a dallamszerzője.)
A zsoltárban felidézett babiloni fogság a korabeli gyülekezet értelmezésében a tévtanítások által fogva tartott tiszta evangéliumi tanításra vonatkozott, így a 17–18. században a protestáns önkifejezés egyik emblematikus énekévé vált ez a zsoltárparafrázis. Az An Wasserflüssen Babylon különösen az északnémet városok, például Hamburg evangélikusai számára olyasmit jelentett, mint számunkra az Erős vár a mi Istenünk. Ennek köszönhető, hogy a 17–18. században működő hamburgi orgonisták közül több is feldolgozta nagyszabású korálfantáziában ezt az éneket, és amikor a fiatal Johann Sebastian Bach Hamburgban járt és orgonált, épp erre a korálra improvizált csaknem fél órán keresztül, ámulatba ejtve nemcsak a laikus hallgatókat, de a város idősebb, híres kántorait is.
Ez az ének a zsoltárparafrázissal ma már nincs használatban, de a szép ívű dallamra számos további szöveg született. Közülük ma a legismertebb Paul Gerhardtnak köszönhető: A Bárány hordja csendesen (EÉ 370).
A ZSOLTÁRPARAFRÁZIS
A bibliai zsoltár strófákba rendezett, rímes átköltése, azaz a zsoltárparafrázis műfaja a reformáció kálvini ága számára vált különösen hangsúlyossá. Köztudott, hogy a genfi énekanyag a százötven zsoltárra épül. Abban, hogy ez Kálvin útmutatása alapján így alakult, fontos szerepet játszott Strasbourg.
Tudjuk, hogy Kálvin már párizsi évei alatt találkozott a zsoltárok Clément Marot által írt verses parafrázisaival, de istentiszteleti keretben énekelt verses zsoltárt feltehetően Strasbourgban hallott először. Ez azonban már a város másik meghatározó zenész személyisége, Matthias Greiter személyéhez köthető. Az ő tevékenysége a katedrálisba kalauzol tovább.
Matthias Greiter szerzetes volt, és a dómban tevékenykedett előénekesként. Éppen a korábban említett Wolfgang Dachstein hatására és bátorítására tért protestáns hitre. Ennek következtében kilépett a rendből, és megházasodott. Tevékenységét a közben protestánssá lett katedrálisban folytatta tovább. Szerzetesi múltját azonban hatékonyan kamatoztathatta a liturgiában.
A Dachsteinnel közösen szerkesztett és 1524-ben kiadott Teutsch Kirchen Ampt című szertartáskönyvben németre fordított liturgikus szövegek szerepelnek gregorián eredetű vagy gregorián nyomán komponált liturgikus dallamokkal. Ezek között is felfedezhetünk olyan tételt, amely énekeskönyvünkben is megtalálható. A 14. számú énekelt liturgikus rend párbeszédes Kyriéje származik az említett straßburgi rendtartásból.
Greiter tevékenységének fontos része volt az oktatás. 1534-től Straßburg latin iskolájában tanított, majd 1538-tól az újonnan alapított Gymnasium Argentinense tanára lett. Tanítványai számára alapvető zenei ismereteket bemutató traktátust írt. Nagyobb szabású kórusműveket is komponált. A zenei történetírás kiemeli ezek közül Fortuna című motettáját, amely a német kórusirodalomban először alkalmaz merész kromatikát, de ami ennél is izgalmasabbá teszi: a darab folyamán végig modulál a kvintkör hangnemein.
Greiter neve azonban nem elősorban ezek miatt maradt fenn. Még csak nem is fordulatokkal teli élete miatt, amelynek utolsó periódusában házasságtörése miatt csaknem földönfutóvá vált, majd visszatért a katolikus egyházba. Nevét a verses zsoltárok istentiszteleti használatba vétele miatt szokás leggyakrabban emlegetni. A korábban felidézett Teutsch Kirchen Ampt megjelentetése után egy évvel, 1525-ben adták ki a Das dritt theil Straßburger Kirchen Ampt című gyűjteményt, amelyben több német nyelvű verses zsoltár található. A gyűjteménybe foglalt zsoltárokat az istentiszteletek keretében énekelték.
Ezt hallotta Kálvin is 1538 és 1541 közötti strasbourgi tartózkodása idején, és ez szolgált számára mintául, hogy Genfbe visszatérve felvegyen néhány strasbourgi tételt is saját gyűjteményébe, és szorgalmazza annak teljessé tételét, hogy az így kialakult teljes verses zsoltároskönyv százötven tétele legyen a genfi istentiszteletek kizárólagos zenei anyaga.
Greiter egyik mesterien felépített dallama kimagaslik a többi közül, mert kupolaszerűen emelkedik sorról sorra egyre magasabbra, majd tér vissza újra a kezdőhangra. Az 1530-as években több mint harminc szöveget énekeltek erre, többek között a 119. zsoltár verses formáját. Kálvin a genfi zsoltároskönyvében a 68. zsoltár szövegével közölte.
Greiter nagyszerű dallama bekerült a lutheránus gyakorlatba is. A nürnbergi reformáció egyik zászlóvivője, Sebald Heyden egy huszonhárom versszakos passiószöveget írt rá. Így a dallam, amely eredetileg zsoltárparafrázist szólaltatott meg, evangéliumi szöveg, a passiótörténet hordozójává vált. A szerkesztők 1982-ben kiadott énekeskönyvünkben nem látták időszerűnek felelevenítését. A hiányt a 2007-ben megjelent Gyülekezeti liturgikus könyv orvosolta.
Ez az ének Johann Sebastian Bach értékrendjében is igen előkelő helyen szerepelhetett, hiszen két kiemelt helyen dolgozta fel. Erre a korálra írta Orgelbüchlein című gyűjteményének egyik legszuggesztívebb, gazdagon díszített tételét, melynek utolsó ütemeiben, ahol a Kreuze (kereszt) szó szerepel, a zene eszközeivel drámaian idézi fel a kereszthalál mélységét és dicsőségét. A másik Bach-feldolgozás a Máté-passió első részének zárókórusában található nagyszabású ének- és zenekari korálfantázia.
ORVOS AZ ORGONAPADNÁL
Ezzel időutazásunk végéhez értünk. Azonban Bach nyomán maradva érdemes még két 20. századi strasbourgi képet felvillantani. A város ugyanis Albert Schweitzer életében is fontos szerepet töltött be: itt végezte teológiai egyetemi tanulmányait, majd később előadásokat is tartott itt. A Szent Miklós-templomot is rendszeresen látogatta; az írás elején említett Szent Tamásban pedig rendszeresen adott koncerteket, adományokat gyűjtve Lambarénében működő kórháza számára.
Elérkezve napjainkig, felidézzük végül, hogy az Európai Unió központjához kapcsolódva itt alakult meg immár ötven éve, és szervez rendszeresen tanácskozásokat a Protestáns Egyházzenészek Európai Konferenciája (European Conference for Protestant Church Music, ECPCM).
Ha a vírushelyzet miatt azon sajnálkoznánk, hogy most nincs lehetőség Strasbourgba elutaznunk, vigasztaljon a gondolat, hogy Bach sem járt ott, hiszen korának világjáró művészeihez képest egész életét igen szűk területen élte le. A szellemi javakban mégis minden fontosat
megismerhetett, magába integrálhatott és továbbadott úgy, hogy az egészen máig megszámlálhatatlan embert gazdagít.
A szerző egyetemi docens, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetője
A nyitó fotón a strasbourgi Notre-Dame-székesegyház orgonája látható. Fotó: Matthias Zirngibl / Commonc.Wikimedia.org
A másik képen a strasbourgi Szent Tamás-templom látható. Fotó: Stefano Merli
A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2021. március 21-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu
Ev. Luth. Church in Hungary
Facebook
Twitter
Youtube
Google+
Instagram