A gyermekvállalás személyes motivációiról, az első gyermek érkezésének, tervezésének időpontjáról kezdték a beszélgetést a meghívottak. Herkely Jánosné Melinda elárulta, hogy fontos szempont volt számára a megtapasztalt szeretet továbbadása, a családfa folytatása. Az első kislányuknak huszonöt évesen, a házasságkötés után kilenc hónappal adott életet. Felelőtlennek számíthatott a döntésük, hiszen a férje még egyetemre járt, és albérletben laktak, azonban egyáltalán nem bánták meg, ma is ugyanúgy döntenének. „Rengeteg áldást tapasztaltunk, és harmonikusan éltünk, nem voltunk gazdagok, de nem is szűkölködtünk. Ez az ige volt mindig előttem: »Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is… Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem« (Fil 4,12–13)” – fogalmazott a beszélgetés során. Hozzátette: ez az üzenet kísérte végig az elmúlt éveiket is.

Keczkó Szilvia számára is természetes volt, hogy vágyott gyermekre. Férjével hat éve voltak már együtt, egy éve házasságban, amikor megszületett első gyermekük. A lelkésznő elmondta, hogy sokszor nekiszegezték már a kérdést, hogy miért vállalt fiatalon gyermeket, ő azonban örül, hogy huszonnégy évesen anya lett.

Ribárszki Ákos huszonkilenc évesen lett apa, felesége ekkor huszonnyolc éves volt. Bár úgy tervezték, hogy még három-négy évig szeretnének csak ketten élni és mindent megteremteni az érkező gyermekek számára, végül mégis máshogyan alakult. „Amikor összeházasodtunk, azt éreztük, hogy akkor leszünk igazán család, amikor megszületik a pici” – árulta el. Így az első házassági évfordulójukat már egy négyhetes kislánnyal ünnepelhették.

A beszámoló folytatása IDE kattintva olvasható.
A teljes beszélgetés pedig ITT nézhető vissza.