Előkészületek

A busz az elmúlt péntek reggel már hajnali öt órakor elindult, hogy lehetőleg 17 óráig megérkezzen Bad Neustadtba. A dr. Kamp Salamon vezette Deák téri Lutheránia kórus hosszú heteken át készült a hétvégi nyitó alkalomra, mint ahogyan a két lelkésznő, Gerőfiné dr. Brebovszky Éva és Brebovszkyné Pintér Márta is a nők világimanapja alkalmából tartott péntek esti ökumenikus együttlétre és a vasárnapi igehirdetésekre. Izgatott volt mindenki, hiszen hosszú és eseménydús hétvégének néztek elébe bajor és magyar oldalon egyaránt.

A kapcsolat

Bad Neustadt városa, amelyről az egyházmegyét is elnevezték, Würzburgtól mintegy 75 km-re északra, a thüringiai határ közelében található. Esperese, dr. Matthias Büttner alig egy éve szolgál a város evangélikus gyülekezetében és az egyházmegyében. Ő jelentkezett, hogy az idei évben szívesen vállalná az egyházmegye, hogy otthont adjon a Fastenopfer elnevezésű böjti gyűjtési akció nyitó hétvégéjének. De ennél sokkal többet is adtak, hiszen a hétvége során egy másik egyházat is megismertek, annak gondjaival, örömeivel együtt.

A bad neustadti egyházmegye mintegy háromórányi útra van Münchentől északra, közelebb a thüringiai és a hesseni határhoz, erős szórványhelyzetben. A 15 ezres városka egyharmada evangélikus, kétharmada katolikus vallású. Az összhang azonban megvan a két egyház között, ahogyan ez a németeknél lenni szokott, a polgármesteri fogadáson is jelen volt a helyi katolikus egyház egyik egyháztanácsosa is. Mégis valahogy messze érzik magukat ezek az alsófrank települések Münchentől, szegényebb körülmények között és diaszpórában. De ahogy ez kiderült, minden viszonylagos. Hiszen amint egyházunk gondjairól hallottak, és arról, hogy az ő egyházkerületükhöz (Ansbach-Würzburg) képest is kevesebb, 215 ezer tagot számláló evangélikus egyházunk mekkora feladatokkal áll szemben, és mégis nekifeszülve igyekszik megoldani az oktatás vagy a gyülekezetek problémáit, máris másként tekintettek saját gondjaikra.

De mi is történt pontosan Bad Neustadtban?

A bajor evangélikus egyház 1992 óta minden évben böjt idején gyűjtést rendez a kelet-európai egyházak egyike számára. Mindig elkélt a segítség, hiszen hol a cseh testvérek, hol az erdélyi szász evangélikusok vagy az Ukrán Evangélikus Egyház számára gyűjtöttek, hogy csak néhány példát említsünk. Az akció minden évben nagyszabású nyitóalkalommal indul, amelyen a támogatott egyház projekteket mutat be és zenei műsorral is készül. 

„Wir stehen füreinander ein” – „Kiállunk egymás mellett” hangzott a mottója a 2014. évi böjti akciónak, amelyet Michael Martin, a bajor egyház ökumenikus kapcsolataiért és egyházi életért felelős egyházfőtanácsosa nyitott meg szombat délután. Nem véletlenül választotta a bajor egyház ezt a jelszót. Számtalan alkalommal állt ki már egymás mellett a két egyház, nemcsak anyagi, hanem más tekintetben is.

Amikor az elmúlt tavasszal Deggendorf városát elmosta a Duna megáradt vize, a Magyarországi Evangélikus Egyház gyűjtést rendezett a bajor árvízkárosultak megsegítésére. Még ha az összeg szimbolikus volt is, óriási lelkierőt adott a bajor testvéregyháznak, hogy a bajban nincsenek egyedül, a magyar testvéregyház imádságban és gyűjtéssel gondol rájuk. 

A gyűjtés célja

A böjti akció vagy más néven Fastenopfer hétvégéje során a magyar egyház volt a kedvezményezett. A Magyarországi Evangélikus Egyház két tervet tárt a bajor testvérek elé: az egyik a Szélrózsa klub, amelyre évek óta gyűjt az MEE Ifjúsági Osztálya és az egyház ifjúsági bizottsága. A fiatalok olyan közösségi helyiség kialakítását tűzték ki célul, amely Budapesten, az MEE Országos Irodájának pincehelyiségében tenné lehetővé, hogy Budapest evangélikus ifjúsága találkozhasson és zenei, színházi és egyéb programokat szervezhessen a mintegy száz főt befogadni képes, stúdióval is kiegészített klubhelyiségben.  Ezt a projektet Németh Kitti mutatta be az ifjúsági osztály képviseletében. 

A második projekt összefügg ezzel a tervvel: az országos iroda szomszédságában található a nyolcadik kerületi, józsefvárosi gyülekezet diákszállója (Mandák otthon). Itt két közösségi helyiség, kiscsoportos beszélgetésre alkalmas csoportszobák, valamint két lépcsőház kialakítását tűzte ki célul a gyülekezet.

A két projekt célja, hogy koncentrált teret adjon a város ifjúságának. Az egyház vezetése fontosnak tartotta, hogy 2014-ben, a Szélrózsa évében ifjúsági projektek részesüljenek támogatásban, hiszen a fiatalok jelentik a jövőt, akikre az egyház építeni szeretne.

Megélni a testvérkapcsolatot

A Bad Neustadt-i hétvége azonban nemcsak a támogatásról szólt, sokkal inkább a sokszínű testvérkapcsolat megélésének újabb lehetőségéről. És mindez nem a támogató és a támogatott viszonyát gyakran jellemző hierarchikus viszonyban, hanem „szemmagasságban” nyilvánult meg. Természetes volt, hogy a két lelkésznő, akiket a világimanapi rendezvény mellett vasárnap délelőtti igehirdetésre is meghívtak Ostheimba és Aubstadba, a Bad Neustadt-i egyházmegye két gyülekezetébe, németül hirdette Isten igéjét. Mint ahogy a püspöki prédikáció is olyan gondolatokat indított el, amelyek közösek Bajorországban és Magyarországon, függetlenül egyházaink és társadalmaink nagyságától és anyagi helyzetétől. A Jak 1,12-18 textuson alapuló igehirdetés szavai egyaránt intették a bajorokat és a magyarokat is arra, hogy engedjék be szívükbe a felülről jövő világosságot.

„A bajor és a magyar egyházaknak is böjti önvizsgálatot kell tartaniuk: nem vagyunk-e annyira otthonosak a világban – elfogadva annak megannyi komfortját, csábítását és megalkuvását –, hogy immár nem vagyunk otthon az égben?! Pedig nem is olyan régen az Útmutató éves igéje figyelmeztetett minket erre: »Nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük!«”

Ahogy Fabiny Tamás püspök fogalmazott: Jakab levele böjti tükröt tart elénk, forduljunk hát befelé, gondoljuk végig az életünket, és legyünk hálásak. 

Mert a hála nem megalázó. Nem volt az most sem Bad Neustadtban. Köszönetét fejezte ki a város polgármestere a szombat délelőtti fogadáson a jelen lévő magyaroknak, hogy 25 éve megnyitották a határokat. Ezt ők közvetlen közelről élték meg, hiszen a '89-es események hatására nyílt meg 30 kilométerre mellettük a thüringiai határ is, amelynek előnyét közvetlenül érezték. Hálát érzett a magyar küldöttség a vendégszeretetért, a vendéglátók odaadó szolgálatáért, az adakozó kedvért, a bajor gyülekezet pedig hálás volt a Lutheránia kórus csodálatos és gazdagító műsoráért, amelynek művészi színvonalú előadásáról dr. Kamp Salamon karnagy és Czabán Angelika szólista gondoskodott, fantasztikus hangulatot teremtve mind a polgármesteri fogadáson, mind a szombat délutáni nyitó ünnepségen vagy az esti jótékonysági koncerten. Ahogy az egyik bajor vezető megfogalmazta utólag: egyetlen eddigi Fastenopfer-nyitóünnepen sem szerepelt ilyen nagyszerű, magas színvonalon előadó kórus. 

Végül hálásak voltunk mindnyájan dr. Fabiny Tamás igehirdetéséért és az új barátságokért, amelyek továbbviszik majd a közös krisztusi hiten alapuló testvérkapcsolatot. Ahogy Michael Martin egyházfőtanácsos fogalmazott: „Wir stehen füreinander ein” – kiállunk egymásért. Mert jobb adni, mint kapni.