Amíg a víz keresztyén életünkben a megtisztulás, addig a klímavédelem oldaláról a globális felmelegedés, míg ökológiai vonatkozásban a fogyasztható víz szimbóluma. De mit is kezdünk testünk létfontosságú alkotórészével? Megbecsüljük, hogy nap mint nap tiszta, iható vízhez juthatunk?
Tudjuk, hogy az, ami számunkra természetes, mások számára mégsem az. Elég csak arra gondolnunk, hogy Afrikában és Ázsiában a nőknek átlagosan hat kilométert kell gyalogolniuk, hogy vízhez jussanak. Az ENSZ által 2006-ban közreadott jelentés szerint egy európai átlagosan kettőszáz liter tiszta vizet használ el egy nap, míg egyes fejlődő országokban ez alig éri el az öt litert. A WHO 2008-as kutatása szerint évente közel másfél millió gyermek hal meg hasmenéses betegségben, míg ugyanebben az évben az UNICEF közreadott eredménye szerint minden nyolcadik ember szenved megfelelő víz és higiénia hiányában. Az ENSZ és a Human Development Report által közösen megjelentetett 2006-os adata szerint a Kongói Köztársaságban évente kettőszáz-ezren halnak meg fertőzött víz fogyasztása és nem megfelelő higiénia következtében, amely Magyarország második legnépesebb városának, Debrecennek teljes lakossága. Ugyanebben a jelentésben az is szerepel, hogy 2025-re hétszázmillióról hárommilliárdra emelkedhet azoknak a száma, akik nem megfelelő vízviszonyok között élnek.
Hogy mit kezdünk ezekkel a számokkal? Komolyan vesszük-e felelősségünket a víz tudatos felhasználásában? Készen állunk-e számot adni arról, hogy mi miként igyekszünk tudatosan, környezetünkre és világunkra odafigyelve élni a tiszta vízzel?
Issac Cordal egy olyan, az alábbi videón látható alkotással hívja fel a figyelmet a víz körüli felelőtlen magatartásra, mely a globális felmelegedés veszélyeinek komolyan vételére szólít fel. Arra, hogy politikai és gazdasági erők vegyék észre, hogy a víz nem egyszerűen adott érték, amellyel nem kell törődni, hanem felelősség, amellyel élni is kell. Azaz megelőzni a felelőtlen és mának szóló, azonnali érdekeket kiszolgáló politikát és helyette hosszú távú, a jövő nemzedékeket figyelembe vevő tudatos politikát szükséges folytatni.
Az egyházak többször felszólaltak a természet tudatos megbecsülése mellett. Ennek szava azonban úgy tűnik, hogy mind a politikai erőtérben, mind a gyülekezetekben, a hívők között halk maradt. Fontos lenne tudatosan, biblikus alapon bánnunk környezetünkkel. Azaz a kizsákmányolás helyett megbecsülni a ránk bízott természetet. Ma, amikor a víz hiányától, vagy a szennyezett víztől emberek vesztik életüket, mi, akik a víz jólétében élünk ne csak magunkra és szűken vett jövőnkre gondoljunk, hanem ennél tágabban vegyük komolyan felelősségünket. Mert bár mi a globális folyamatot megváltoztatni nem tudjuk, de a víz tudatos használatával mégis hozzájárulhatunk egy élhetőbb, felelősségteljesebb világ kialakításához.