Szabó András esperes igehirdetésében a 145. Zsoltár 15. verse alapján hangsúlyozta, hogy a lelki eledelt, az Istentől való üzenetet, a szolgálatok sokféleségét nem megkésve vagy felhígítva, hanem életet adó és megtartó formájában, az Istentől kijelölt időben kell „kiadni”. Csak így lehet a lelkészi szolgálatot hűen ellátni.”

Torzsa Tamás lelkész a Jób könyvéből való bizonyságtételen túl („... de én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.”) az Úr Jézus személyes ismeretének fontosságát állította mindenki elé. „Ezért a mi hitünk személyes hit kell, hogy legyen! Az Úr Jézus Krisztus személyéhez kötődő hit!”

Az ünnepi közgyűlést megelőzően, még az istentisztelet keretében a szügyi és a vanyarci énekkar köszöntő szolgálata volt hallható. Majd a köszöntők sokaságában Török János a szügyi gyülekezet felügyelője, a gyülekezethez tartozó filiák gondnokai, Koncz István a Nógrádi Egyházmegye felügyelője, Markó Antal Szügy polgármestere, Szuhánszki István a nagycserkeszi gyülekezet felügyelője (ahol a beiktatott lelkész 6 éven át szolgált), Bogár Ágnes az Élim Szeretetotthon Otthonvezetője (ahol beiktatott lelkész 4 éven át szolgált), majd Blatniczky János Dániel volt szügyi lelkész, Deme Károly a nógrádi lelkészi munkaközösség elnöke, Zsarnai Krisztián a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese és Szabó András a Nógrádi Egyházmegye esperese mondott köszöntőt. Az alkalmat bőséges szeretetvendégség követte. Isten áldása volt rajta.

Mellékletben elolvasható az Evangélikus Életnek az alkalomról szóló tudósítása: