A zebráknál az autós forgalmat is leállíttatták a szervezők, míg a hosszan kígyózó menet a piros lámpáknál áthaladt a belváros utcáin és terein, hogy jövőre fordított irányba tegyék meg ezt a sétát, az ily módon is láthatóvá váló nyíregyházi protestánsok.   

Az evangélikus nagytemplomban az est házigazdája, Adámi László parókus köszöntötte a reformáció mai követőit és a liturgia szolgálatát is ő végezte. Az idelátogató belvárosi református gyülekezet lelkésze, dr. Gaál Sándor esperes, teológiai tanár pedig Isten igéjét hirdette az irgalmas samaritánus (Lk 10,25–37) jól ismert története alapján s feltette a kérdést: Hogyan lehetünk mi egyház a mai világban? 

Válaszában öt egyháztípust rajzolt meg a protestánsok lelki szemei előtt: 

1 * a magyarázkodó egyház,

2 * a törvénytudó egyház,

3 * a felelősség nélkül való egyház,

4 * az áldozatkész egyház, és

5 * egy jobb egyház modellét.

Igehirdetését ez utóbbi ismertetésével zárta, az alábbi idézet felolvasásával: 

A jobb samaritánus

„Amikor másodszor is Jerikó felé ment, megint talált egy sebesültet a samaritánus. Harmadik, negyedik ötödik útján újabb és újabb áldozatok feküdtek az országúton. Százszor tette meg az utat, és száz szerencsétlen feküdt ott, majd ezerre és ezerre bukkant. Mindig ugyanazon a helyen. Ez foglalkoztatta, amikor 2333-madszor ment Jeruzsálemből Jerikóba. Szinte belebotlott az újabb sebesültbe, annyira gondolataiba merült. Sóhajtva szedte elő a kötszert a nyeregtarisznyából, rutinosan látta el a 2333. sebesültet. Gyakorlott mozdulattal emelte a szamárra a vérborította testet, és lám, az állat magától indult el a fogadó felé a jól ismert úton. A szamár és a sebesült szerencsésen meg is éreztek. A samaritánus ugyanis a sivatag felé tartott, hogy megkeresse a rablótanyát. Mert amikor a 2333. áldozatba botlott, hirtelen rádöbbent, hogy sokkal jobb samaritánus lehetne, ha végre a tettesekkel is törődne, s nem csak ragtapaszokat osztogatna… elhatározta, hogy a rablókon fog segíteni. Később zavartalanul utazhatott Jeruzsálemből Jerikóba. Sok időt takarított így meg…”

Az ÚR Jézus tanácsa, mai követőinek is szól: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” (Lk 10,37)

Az emlékünnepély méltó lezárásaként az evangélikus énekkar tolmácsolásában felhangzott a szerző vezényletével, dr. Kovács László Attila új, Eljött hozzánk az üdvösség c. orgonára és énekkarra írt korál kantátája. Orgonált: Kiss Zoltán orgonaművész. 

A reformációi esti ünnepi istentisztelet hanganyaga elérhető a tudósító honlapjáról, a két szolgálattevő aláhúzott nevére történő kattintással. Az idézet forrása: E. Schnydrig nyomán. (In: Kötőjeles történetek, válogatta Hézser Gábor, MRE Kálvin János Kiadója, Budapest 2009, 10.)