A tavalyi, jól sikerült nap után kellemes várakozással fogtunk bele az idei játék szervezésébe. Mi az, ami a 7-8 éves gyermekek szintjén átadható a reformáció gondolatvilágából, ha nem akarunk leragadni a puszta hagyományőrzésnél, ha a reformációt nem csak egy régi eseményként, hanem a jelenben is aktuális üzenetként, lelkületként szeretnénk átadni? Míg tavaly a Biblia kinyitása állt a középpontban, idén Jézus Krisztus láthatóvá tétele, az üzenetre rakódott piszok, felesleg eltávolítása adta a játék kerettörténetét.

Miután megérkeztünk a rákoshegyi evangélikus templomba, és az énekléssel lélekben is megérkeztünk, megismerkedtünk a templom részeivel, hangszereivel, és a játék kerettörténete felé fordultunk. Tömören: Jézusról a barátai mindenkinek beszélni akartak, és annyira örültek, hogy őt ismerhetik, hogy valahogy úgy mondták el a többieknek, amit Jézusról tudtak, hogy „jó hírem van”. A jó hírt az ő nyelvükön, görögül, úgy mondják, hogy evangélium, és annyiszor mondhatták, hogy jó hírt mondok, evangéliumot mondok, hogy a végén már rá is ragadt ez a név, az evangélium név a Jézusról szóló elbeszélésekre. Igen ám, de ahogy telt-múlt az idő, az emberek már néha fontosabbnak tartottak más történeteket, ritkábban beszéltek Jézusról, és mint amikor egy kép már porosodik, piszkosodik, így Jézus alakja is kezdett láthatatlanná válni a por alatt. A reformáció így olyan is, mint egy nagytakarítás, letörölték és újra meg újra le kell törölni a Jézus-képről a rárakódott piszkot, a felesleges port, hogy láthatóvá váljék újra Jézus.

Az együttműködést, a „mindenki értékes tagja a csapatnak” érzését kívánta elmélyíteni az első feladat - Lázár Ervin: Az élet titka című meséjének nyomán - a 46. zsoltár 2-4. versét (az Erős vár a mi Istenünk „eredetijét”) kellett megjegyezni a csapatoknak úgy, hogy mindenki 1-1 sort/szót megjegyzett belőle, és a templom körüli parkban folyó játék végén úgy nyerhettek belépést a templomba, ha mintegy jelszóként elmondták (összerakva az egyéni tudásukat) a zsoltárt.

A kettő között fülbesúgós feladattal tapasztalhatták meg, hogyan tud elferdülni egy-egy bibliai üzenet (és lesz így például az ember teremtése az ötödik napon a hatodik helyett) ha valaki nem figyelt menet közben a hallott igére. A gyerekek kereshették az utat a labirintusban, időszalag mellett labdát dobálva próbálhatták megérteni, az ő születésüknél mennyivel régebben volt a reformáció és mennyivel régebben élt a földön Jézus. Játszhatták-csodálhatták, hogyan modellezi a templom felé szálló lufi a láthatatlan Szentlelket, aki a templom felé viszi az embereket, valamint képeken kereshették a felesleget, az oda nem valót, amit el kell távolítani róla.

A feladatok sikeres teljesítéséért minden csapat egy-egy mosogatószivacsot kapott jutalmul, majd megtaláltuk a beporosodott (=lisztel fedett) rajztáblányi Jézus-képet, melyet a gyerekek óvatos-kíváncsi munkával letisztítottak a jutalmukkal, majd nagy örömmel bevittek a templomba, ahol énekléssel, imádsággal zártuk a játékot.

Külön köszönetet mondunk Magyariné Ildikónak, a templom gondnokának, aki amellett, hogy egész délelőttjét ránk szánta, almával is süteménnyel is megörvendeztette a bő 100 fős gyereksereget és a tíz pedagógust.