A teljesen újszerű kezdeményezés ötletgazdája és szervezője Birkás-Sztrókay Edit, történelem- és hittantanár. Tíz iskola tizennyolc csapata nevezett a versenyre két kategóriában. Az 5-8. évfolyamosoknak egy 8-10 perces prezentációt kellett elkészíteniük, majd a helyszínen előadniuk Iskolánk története címmel; a 9-13. évfolyamosoktól pedig egy 8-10 perces kisfilmet vártak Az evangélikus oktatás története, benne iskolánk helye címmel.

A verseny elsősorban azzal a céllal született, hogy az evangélikus identitást a saját iskola megismerésén keresztül erősítse az evangélikus iskolák diákjaiban. A megismerés megszeretést von maga után, a megszeretés pedig a közösséghez tartozás erősödését.

Másodsorban pedig cél volt egymás iskolájának és az egész evangélikus oktatástörténetnek az alaposabb megismerése, így átélve, hogy az oktatási intézmények külön-külön egy közösség tagjai.

Az egész napos együttlét lehetőséget adott egymás jobb megismerésére, a kisfilmek és prezentációk pedig - összegyűjtve és többek között honlapunkon hozzáférhetővé téve – az evangélikus közös kinccsé válnak. 

A háttéremberek, akik nélkül nincs verseny: a tanárok

Barlai Zsófi – Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) – Sopron: „Kicsit megijedtem, amikor hat csapat is jelentkezett a felhívásra, sőt, utólag azt gondolom, hogy lehet, hogy egy háziversenyt kellett volna rendeznünk előtte otthon, és csak a győztest idehozni. Csak hát annyira örültem a diákok lelkesedésének! Ráadásul a felsősöknek a téma még a tananyagba is illett, hiszen mi most 10.-ben új rend szerint magyar-történelem modult tanítunk, és éppen a neveléstörténetnél tartunk, ahol egy-egy projektet prezentáció elkészítésével zárunk. Külön megörültem a verseny formai kiírásának is, mert nagyon fontos, hogy a diákok a prezentációs bemutató formát tudják gyakorolni, hiszen ez a jövő. Egy prezentációt összeállítani egy dolog, de jól elő is adni, fejből, közönségre nézve, természetes hangon, és ez még külön kihívás. Valójában jobban örültem volna, ha a nagyoknak is ki kellett volna állniuk. Javasolnám, hogy más tantárgyakból is legyen „prezentációs verseny!”

Csirmaz Sándor – Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium: „Nagyon büszke vagyok a fiúkra, szép és alapos munkát végeztek. Nem is kellett őket noszogatni, vállalták rögtön a júniusi benevezést, és lényegében egy-két okostelefonnal és egy laptoppal megcsinálták a filmet. Csak a végén kellett egy kicsit beleszólnom, mert amikor a versenyt megelőző délután megmutatták a végeredményt, akkor láttam, hogy a sok és fáradtságos munkával összegyűjtött anyagot egy – az ő generációjuk zenei világában szinte kötelező – miniklippé vágták össze. Ez ugyan igen látványos volt, de elveszett a tartalom. A készítők fiatalos vizuális világa ütközött a felnőttek és a kvázi tudományos téma megkövetelte elvárásokkal, de végül sikerült megegyeznünk – bár ez hajnalig tartó újravágást jelentett nekik. Örültem annak a lehetőségnek is, hogy saját iskolájukat jobban megismerjék, és meg vagyok elégedve a végső termékkel is!”

Dalos Tibor – Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Művészeti Iskola – Szombathely: „A gyerekek rendkívül lelkesek voltak, nagyon élvezték a készülést, különösen a prezentáción belüli kisfilm készítését, ahol beöltözhettek korabeli ruhákba és eljátszhatták gróf Klebensberg Kuno kultuszminisztert, aki először felvetette az iskola ötletét. Maga a neveléstörténet ugyan nem hozta nagyon őket lázba, de ezek a diákok már az iskolába jártak, amikor átvett minket a helyi gyülekezet, hogy ne kelljen bezárni az intézményt. Őket is érdekli az egésznek a története. A saját iskolájuk megismerése izgalmassá vált, például megtaláltunk régi fotókat is a korábbi homlokzatról. Az iskola vizuális változása is nagyon lekötötte a gyerekeket.”

Debrődyné Dobóczy Mária – Aszódi Evangéllikus Petőfi Gimnázium és Kollégium: „Alsósaink lassan haraptak rá a témára, nehéz is volt a történelmi háttér nekik, de aztán – ahogy az lenni szokott – az utolsó három héten nagyon belelkesedtek, sodorta őket az alkotói hév. Meg is vagyok elégedve a prezentációjukkal, és az egész versenyt rendkívül jó ötletnek tartom. Valójában bennem is már megfogalmazódott, hogy valami ilyesmivel kellene jobban megismerni magunkat és egymást. Sőt, 2017 felé tekintve ezek a prezentációk és filmek közös lutheránus kinccsé válnak és feltétlenül össze kell őket gyűjteni. Köszönjük az ötletgazdának és szervezőnek, Sztrókay Editnek!”

Fodor Tamás – Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola: „Vannak iskolák, amelyek sok száz éves múltra tekintenek vissza, ellenben vannak olyanok is – és ezek vagyunk mi – akik két éve vagyunk evangélikusok. Így tényleg komoly kihívás volt a múltunkról beszámolni, de talán éppen azért vállaltuk a versenyzést, hogy minél többet megtudjunk mi magunk is. Azt hamar láttam, hogy a téma – vagyis az evangélikus oktatás – lényegében nincs feldolgozva, így nem tudtam csak úgy egy könyvet nyomni a diákok kezébe. Ezért nekem is komolyabban bele kellett ásnom magam a témába. Így persze nehezebb is volt, de én magam is sokat tanultam, a diákokkal együtt. A film mint forma jó ötlet volt, mert a diákok kreativitását megmozgatta, de sajnos nem vagyunk profik. Arra próbáltunk figyelni, hogy a film ne egy mozgó prezentáció legyen, hanem valódi film. És persze, ahogy az lenni szokott, az utolsó pillanatban készült el. Nem sokat aludtak a diákjaim előző este. Köszönjük a lehetőséget, tanulságos, hasznos munkafolyamat volt a készülés.”

Hovorkáné Hegedűs Hajnalka – Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítás Nyelvű Általános Iskola és Óvoda – Szarvas: „Teljesen szabad kezet kaptunk, ami jó is volt meg nem is. A diákok kreativitása nagyon beindult, de bizonytalanok is voltunk, hogy pontosan mit is vár tőlünk a szigorú zsűri. Végül úgy döntöttünk, hogy „egyszerűen” bemutatjuk az iskolánkat, mert ez helyezéstől függetlenül érdekes lesz – ha másnak nem, nekünk. Ide utazni is nagy élmény, de ennél sokkal nagyobb élményt jelentett maga a készülés. Rengeteg tudásban és tapasztalatban gazdagodhattunk, ami az ötletes versenykiírásnak köszönhető. De azért az utolsó héten már elkértem a diákokat a kötelező úszásról, nehogy a prezentáció bemutatására lebetegdjenek.”

Petrás Péter – Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium: „Nem volt sok dolgom a kiváló diákjaimmal, csak szólnom kellett nekik, hogy mint a saját iskolatörténeti versenyünk győztes csapata, nincs más dolguk, mint a felhalmozott tudásukat egy filmbe önteni! Persze, ha jól tudom, kiadós munka állt a mostani film mögött is, interjúkkal, helyszíni felvételekkel és hajnalig tartó vágással. Egyáltalán nem foglalkoztam velük közben, mert csak így volt fair, helyi tanárként, és így a versenykiírásban résztvevőként háttérben akartam maradni.”

Pintér Zsuzsa – Péterfy Sándor Evagnélikus Oktatási Központ – Győr: „A diákok lelkesen vállalták a részvételt, és rengeteg jó ötlettel álltak elő, hogy hogyan tudnánk bemutatni a jelent, a múltat és a jövőt. Más kérdés, hogy a technikai megvalósítás nem mindig lett tökéletes, hiszen egy filmet összerakni profi vagy félprofi segítség nélkül nehezen megy, de magáért az alkotói folyamatért mindenképp megérte. Ráadásul én foglalkozom oral history-val is, a diákokat igyekszem megismertetni ezzel a műfajjal, és úgy láttam, hogy igen fogékonyak rá. A műfaj kiválóan alkalmas arra, hogy a fiatalok számára élővé tegyük a múltat. Jó példája volt ennek a filmben látott nagymama, egykori diák, akit a diákok faggattak a régi házirendről, jegyekről, iskolai életről általában.”

Szabadiné Viszmeg Erzsébet – Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola – Soltvadkert: „Nekem az tetszett az egészben a legjobban, hogy kicsit „kötelező”-vé tehettem ezzel az iskolatörténetet, ami amúgy nem tananyag. De nyilvánvaló volt, hogy a gyerekeknek érdekessé tud válni, főleg, ha egyéni kutatómunka áll mögötte, és ha családilag is érintett valamelyikük. Amikor a sok munka után összeállt a szép prezentáció, az osztálytársak is megismerhették, mert ő előttük gyakoroltak a gyerekek. Ez azért nem egy könnyű műfaj, egymás előtt természetesen el tudják mondani, de egy tele terem előtt már nem olyan könnyen. Nagyon örültem a lehetőségnek!”

Tamás Melinda – Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium: „Felkészítő kollégám Takács Zsolt Gusztáv nevében is mondhatom, hogy rendkívül lelkesítő volt az ötlet. Egyrészt nagyon hasznos, másrészt igen kreatív. Ki lehetett benne bontakozni, ezt láttam a diákokon. 208 éves iskolaként inkább az anyagbőség okozott gondot, ezért kénytelenek voltunk válogatni. Ehhez persze végig kellett rágniuk magukat a diákoknak sok-sok ismeretanyagon. Ellátogattak Krúdy Gyula eredeti bútoraival berendezett emlékszobájába, ahol az iskoláról is írt, megismerték a leendő iskolakiállítás anyagát, benne sok fotót, névsort, albumot. Iskolánkban amúgy is erős a hagyományokhoz való kötődés, Vietórisz imájával nyitjuk és zárjuk a napot, és egy Kossuth nóta dallama a csengőhang.”

Hogyan élték meg a készülést és a versenyt a diákok? – Mini interjú soproni és mezőberényi diákokkal

Soproni nyolcadikosok lányok:

– Miért jelentkeztetek?

– Hát, egyrészt persze az ötösért! Meg azért, mert akkor jöhetünk Budapestre, és az mindig nagyon izgalmas. De azért is, mert tetszett a téma, a saját iskolánk.

– Mennyit dolgoztatok a prezentációtokon?

– Nagyon sokat, és nehéz is volt, mert nekünk kellett kitalálnunk mindent! Nem lehetett csak úgy kimásolni valami könyvből az anyagot. Például be akartunk számolni a Deákkút hagyományáról, ami egy kút, ahova a soproni ballagó diákok majdnem száz éve, a mai napig mindig elmennek. De nagyon nehéz volt találni bármi komolyabb anyagot hozzá. Persze, ettől is volt érdekes.

– Milyen érzés volt kint állni a tele Díszterem előtt?

– Szörnyű! Majd meghaltunk! Egyáltalán nem olyan volt, mint amikor otthon előadtuk az osztálynak, hanem sokkal-sokkal rosszabb. Remegett a hangom, azt sem tudtam, hol tartok.

– De végül kibírtátok, nem?

– Igen, végül örülünk, hogy sikerült! Örülünk, hogy itt lehetünk!

Kakas Béla, Okányról, Madács Botond Csabacsüdről és Mészáros Richárd Körösladányról:

– Mint a mezőberényi gimnázium 11. osztályos diákjai, kérdezem tőletek, milyen érzés volt megnézni saját filmeteket 60-70 nézővel együtt?

– Mi is izgultunk, pedig nem kellett kiállnunk. De izgul az ember, mert nem tudja, hogyan fognak a többiek reagálni majd. De kibírtuk, persze. És nem reagáltak rosszul.

– Hogyan készült a film?

– Mi kollégisták vagyunk, az Arany János Tehetségprogram miatt jelentkeztünk Mezőberénybe. Hárman egy szobában lakunk a koleszban – három másik lakótársunkkal is megosztva a szobát – így az átlagnál több időt töltünk együtt. Szólt Csirmaz tanár úr, és megcsináltuk a filmet. Volt időnk rá.

– Mennyi idő kellett a készítéséhez?

– Elmenni mindenhova elkészíteni a helyszíni felvételeket meg interjúkat – ez tartott egy hétig is. Aztán a vágás ehhez képest rövidebb idő volt, de szörnyen fárasztó. Legalább 5-6 óra, a gép nem bírta az óriási adagot, állandóan leállt, hajnalig csináltuk, alig aludtunk. De azt hiszem, ezt mindenki ismeri, aki valaha belevágott filmkészítésbe. Amúgy jó élmény volt!

– Hadd érdeklődjek a továbbtanulási terveitekről! Béla?

– Engem a média világa érdekel. Remélem, sikerül ott elhelyezkednem, leginkább a tévé vonz.

– Botond?

– Informatika.

– Richárd?

– Valami gépészet, mérnökség, ilyesmi.

– Sok sikert a további tanulásotokhoz, és gratulálok a filmetekhez! 

Hogyan látta a zsűri a versenyt?

Dr. Hubert Gabriella, egyháztörténész:

„Már lement a harmadik prezentáció, amikor rájöttem, hogy itt nem csak pályaműveket fogunk elbírálni, hanem ezek a munkák valódi forrásanyaggá válnak majd. Óriási eredmény, hogy ezzel talán megindul és további lendületet kap az evangélikus oktatástörténet feltárása, tudományos feltérképezése és leírása. Hiszen ezt a munkát még nem végezte el senki, pedig 2017 felé tekintve ezt is szem előtt kell tartanunk. Óriási, hogy ezek a diákok és felkészítő tanáraik személyes kutatásaikkal és munkájukkal lehetővé fogják tenni, hogy a munka megvalósuljon. Ezek a prezentációk és kisfilmek olyan adatokat is tartalmaznak, amit tényleg csak ők tudnak, és ez komoly kincs a kutató, a tudós számára, főleg, hogy össze lesznek gyűjtve és egy közös honlapon hozzájuk lehet férni. Köszönjük az ötletet és a megvalósítást is!”

Dr. Csepregi Zoltán, egyháztörténész:

„Hogyan kell elképzelni a neveléstörténet kutatását? Úgy, mint ahogy itt is láthattuk: személyes, egyedi szinten. Például egy szakdolgozó elmegy egy volt evangélikus iskolába, ami ma már esetleg nem is iskola, és a padláson megtalálja a naplókat és házirendeket, és áttanulmányozva őket, leírja, amit megtudott belőle. Számos variáció van, az egyes iskolák története kapcsolódhat a gyülekezethez, az egyházkerület történetéhez, egy nyelvileg meghatározott csoport történetéhez, vagy esetleg inkább a város vagy falu történetéhez. Az egész nem feltétlenül áll össze egy nagy képpé, vagy inkább csak a XIX. századtól, amikor már megjelent egy fajta központosítás és szakfelügyelet. De át lehetne lapozni és feldolgozni az Evangélikus Népiskola havonként megjelent lapjait is, ami a II. világháborúig ötven éven át jelent meg. Mire valaki az újság összes számát végigtanulmányozza, sok mindent megtud, persze, idő is kell hozzá, rengeteg. Mindenesetre el lehet indulni.”

Mihályi Zoltánné, az oktatási osztály nyugalmazott vezetője:

„Én annak örülök a legjobban, hogy a gyerekek egymás iskoláját is megismerik így. Ezt valahogy szinte kötelezővé kéne tenni. Az elkészült és összegyűjtött filmeket mindenképp megmutatnám a többi iskolában is, hogy érezhesse mindenki: egy közösségbe tartozunk. Nem gondoltam volna annak idején, amikor elindult az első iskola, a Fasor, hogy 25 év múlva ennyi iskolája lesz az evangélikus egyháznak. Rettentően boldog vagyok, bár én most már inkább megállnék, és nem a számot növelném, hanem az evangélikus identitást erősíteném, például az ilyen versenyekkel, a filmek megnézésével. Az iskolák története mellett egymás hagyományainak ismeretét is fontosnak tartanám. Jó megismerni azt, hogy kinél milyen hagyomány vált be, mi az, ami jellemzi az iskolát. Ezt magának az iskolának sem árt tudatosítani: milyenek is vagyunk mi magunk? A „milyenek”-re a válasz részben a hagyományokban van!”

Videók: