– Közel százötven éves múltra tekint vissza a világimanap. Hogyan jött létre a kezdeményezés?

– 1870-ben Amerikában az asszonyok a belmisszióért kezdtek imádkozni, mert úgy érezték, hogy sivár az ottani gyülekezeti élet. Ezt a későbbiekben kiszélesítették: kezdetben a szomszédos gyülekezetekért, majd a szomszédos államokért is elkezdtek imádkozni. Ma már több mint kétszáz országban imádkozunk...

– Ez nemcsak közös imádság, hanem egyúttal ökumenikus is...

– Immáron harmincadik éve szervezzük a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottsága által Magyarországon a világimanapot úgy, hogy abba minden felekezetet igyekszünk bevonni. Nem egy központi helyen tartjuk összejöveteleinket. A legkisebb bakonyi falutól az alföldi nagyvárosokig minden településen arra törekszünk, hogy az ott élő asszonyok összejöjjenek valamelyik felekezet gyülekezeti termében, és közösen imádkozzanak, hogy Isten tegye őket alkalmassá arra, hogy úgy tudjanak cselekedni, ahogy Jézus a lábmosás történetében mutatta számunkra.

– Ki határozza meg, hogy az adott évben mi lesz a központi téma?

– Van egy Világimanapi Nemzetközi Bizottság, amely összeállítja minden évben a tematikát. Az idei esztendőre a Bahama-szigetek által előkészített anyagot választották. Ennek az igéje Jézus szava: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” (Jn 13, 12b). Ez a szakasz a lábmosás történetében olvasható.

– Miben nyilvánul meg, hogy a Bahama-szigetekről érkezik az idei tematika?

– A Bahama-szigeteken élő asszonyok a téma kidolgozásán túl egy országismertetőt is összeállítottak. Ebben leírják, hogy az egyes szigeteken milyen az asszonyok élete, hogyan élnek a családok, milyen az oktatás és milyen szociális szükségekkel küzdenek. Ehhez az igéhez kapcsolódóan azt kérik, hogy a világimanap keretében imádkozzunk azért, hogy problémáikat meg tudják oldani. Különösen is kiemelt téma az a kérésük, hogy az általuk működtetett anyaotthonokért, az ott lakókért és ott missziót végzőkért imádkozzunk. Ott is nagyon sok olyan édesanya él ugyanis, akinek otthonából el kellett bizonyos okok miatt menekülnie. Az anyaotthonokban élőket keresztény asszonyok látják el mind lelki, mind fizikai segítséggel. Egy másik szigeten árvaházakat, a harmadikon drogprevenciós otthonokat tartanak fent, az ezekért való imádságok sorban szerepelnek a liturgiánkban.

– A lábmosás története ebben a vonatkozásban különösen is aktuális...

– Igen, ezért is választották ezt a történetet. Azért, hogy hajoljunk le, vegyük észre a szükségben lévőt és imádkozzunk értük.

– Hogyan fogalmazná meg: mit jelent az imádság?

– Az imádság az Istennel való beszélgetés. Nem egyszerűen az, amit a templomban elmondunk, Bibliaolvasó kalauzból, vagy az Útmutatóból elolvasunk, hanem egy folyamatos lelki állapot, hogy minden dolgomat megbeszélem Istennel. Amikor ezekre az asszonyokra gondolunk, akkor nemcsak az történik, hogy megismerjük az ő történeteiket, hanem tovább is gondoljuk az onnan jövő üzenetet. Belegondolhatunk abba, hogy a saját országunkban vannak-e hasonló helyzetben lévő emberek!
Imádkozunk azért, hogy az Isten mutassa meg nekünk az utat, hiszen tudjuk, hogy Magyarországon is vannak anyaotthonok, nevelőszülői hálózat, drogmisszió, sőt, ebből számos intézmény egyházi fenntartásban működik. Az Úrhoz fordulunk, hogy ezekben az anyaotthonokban a rászorulók egyrészt feledni tudják a szenvedéseiket, másrészt munkát találjanak, s a későbbiekben lakhatási lehetőséget találjanak. Imádkozunk azért, hogy ne egyszerűen megsajnáljuk őket, hanem hogy Isten által segítőik is lehessünk. Olyan segítők, akik folyamatosan mellettük vannak.
Egy ember imádságát is meghallgatja az Isten, de ha ezt közösségben tesszük, akkor nagyobb segítséget, erőt kaphatunk. A közös imádságban nemcsak Istenre, hanem egymásra is hangolódunk, akkor az ember nemcsak a saját kéréseit mondja, hanem érzékenyebb lesz mások gondolataira is.

– A segítség nemcsak imádságban nyilvánul meg, hanem rászorulók részére adományokat is gyűjtenek a világimanap keretében. Mire fordítják a befolyt összeget?

– Mindig az a kulcskérdés, hogy tudjuk-e az adott témát saját országunkra, társadalmunkra alkalmazni. A támogatásból is ezt szeretnénk erősíteni, így női képzésekre, valamint egyedülálló anyák és gyermekeik nyaraltatására, lelki hetére fordítjuk az összeget.

– Mi lesz az előkészítő konferencia programja?

– Egyrészt bemutatjuk az országot, a bahamai közösséget. Vannak társaink, akik más országokban már részt vettek hasonló konferenciákon, ők elmondják onnan merített tapasztalataikat, ötleteiket, valamint gyakorlati tanácsokkal segítik a helyi közösségeket az istentisztelet megvalósításában. Ez az imaóra ugyanis egy nagy ünnepi istentisztelet. Itt az imádságokat is egy-egy asszony mondja. Olyan énekeket választunk, amelyek sokak számára ismeretlenek, így azokat is itt fogjuk megtanítani. Utána a szeretetvendégségen a terített asztalra bahamai receptek alapján varázsolunk finomságokat.

– Ki vehet részt a konferencián?

– A női körök vezetői sok esetben nem lelkészek vagy lelkésznők, többnyire laikusok. Felekezettől függetlenül minden érdeklődőt nagyon nagy szeretettel várunk! Sokan visszatérők, de minden évben vannak, akik újak. Ez mindig nagy öröm számunkra, hiszen eddig is azt láttuk, hogy aki eljött közénk, az általában a következő évben is csatlakozik felhívásunkhoz, s hozza barátait is. Szeretettel várunk mindenkit!

Világimanapi előkészítő konferencia

Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottsága világimanapi előkészítő konferenciát szervez 2015. január 24. szombat 10 órára, melynek helyszíne a MEÖT székház (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.).