Valóban mozgalmas évtizedeket hagytunk magunk mögött. A harmincas-negyvenes évek ébredései hatással voltak az egyházak, gyülekezetek tagságára. A belmissziós programok (evangélizációk, konferenciák) és a felekezeti és felekezetközi egyesületek, mozgalmak munkája sokak életében hitbeli elköteleződést eredményezett, de több esetben feszültséget, konfrontációt is okozott.

A diktatúra is durván beavatkozott a folyamatokba. Többeket korlátoztak, meghurcoltak, kizártak, mások maguktól hagyták el az egyházat, gyülekezetüket. Az egyik nagy hatású, sokakat érintő kirajzást budavári gyülekezetünk élte meg.

A hetvenes években kezdődő, nagyobbrészt pünkösdi, karizmatikus karakterű ébredési mozgások hatottak a történelmi egyházakra és a kisebb közösségekre is. Intenzívvé vált a „forgalom”. Többen léptek ki evangélikus gyülekezetekből is, és lettek tagjai karizmatikus közösségeknek.

Ebben a mozgásban nem voltunk egyedül. Több esetben népegyházakból kerültek ki az új szabadegyházi vezetők is, mint például a negyvenes-ötvenes években Sréter Ferenc és Iványi Tibor, a hetvenes években Bereczki Sándor, Németh Sándor, Uzoni Péter és mások.

Szinte valamennyi közösség engedett el és fogadott be tagokat. Történelmi egyházakból kiváltak hagyományosabb szabadegyházi körökbe érkeztek meg, onnan karizmatikus hatásra továbbmentek pünkösdiekhez, és sokan onnan is továbbléptek, például a Hit Gyülekezetébe. A mozgás azonban visszafelé is működik.

Piliscsabai találkozónkon öten vallottak személyes tapasztalataikról, életútjukról. Néhány motívum a beszámolókból:

Nazarénus gyülekezetben átélték a Szentlélek kitöltetését, megtértek, újjászülettek. A közösség hagyományos rétege nem tudta elfogadni az új tapasztalatokat, stílust. Később többen a Hit Gyülekezetének tagjai lettek közülük, majd onnan is kiszakadva egy új gyülekezetet hoztak létre.

Konfliktusos előzmények után Sréter Ferenc evangélikus lelkésszel távoztak (kiszorították őket?) a budavári egyházközségből, tagjai lettek a Keresztyén Testvérgyülekezetnek, majd visszatértek eredeti evangélikus (vagy református) gyökereikhez.

Karizmatikus megújulás után kiszakadtak a Keresztyén Testvérgyülekezetből, megalapították a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezetet. Később közülük is kiléptek többen, újabb gyülekezetet szervezve.

Tizenhárom felekezetet képviselő teológiai műhelyünkben nem ítélkeztünk, nem is véleményeztük a beszámolókat. Meghallgattuk egymást, a sokszor összeszorult torokkal elmondott történeteket. Sok esetben drámai folyamatokról, eseményekről tanúskodtak a felszólalók.

Ugyanakkor megállapítottuk, hogy a protestánsok egyes esetekben hamar szakadnak, osztódnak, elhatárolódnak egymástól, és az egyház nem mindig kezelte bölcsen a megújulásra vágyódókat.

Másik felismerésünk, hogy az erős, nagy hatású lelki vezetők egy idő után deformálódhatnak, a testvéri kontroll és figyelmeztetés elhárítása miatt téves szerepekkel azonosulhatnak. Ennek következtében sok gyülekezeti tag feloldhatatlan feszültségként éli meg „Isten embereinek” látványos hibáit – és ugyanakkor áldásos munkájukat.

A személyes beszámolók után igazán építő és eszméltető volt meghallgatni dr. Fabiny Tibor evangélikus világi teológusnak, egyetemi tanárnak a Jonathan Edwards és a nagy ébredések tanulságai című előadását.