Az 1840-es években az Észak-németországi Herrmannsburgban Luis Harms evangélikus lelkész szolgálata nyomán tömegesen megtértek.

Egyszer matrózok keresték fel és elmondták, hogy Etiópiában milyen kegyetlen rabszolgatartás folyik. Kérték a lelkészt, hogy küldjön misszionáriusokat, hogy az evangélium által számolják fel ezt az embertelen rendszert. Harms nyolc személyt választott ki a megtért fiatalok közül. Az elméleti kiképzés, bibliai ismeret, és különböző nyelvek tanulása mellett keményen dolgoztak is. Meg kellett tanulniuk gazdálkodni, állatokat tenyészteni, kertészkedni és minden háztáji munkát ellátni.

Közben adományokat gyűjtött egy hajóra. Mivel Etiópia volt az úti cél, a hajót Kandaké-nak nevezték el az Apostolok Cselekedetei 8 alapján, az etióp királynőről.

1853. november elején indultak útnak.

Etiópiába érve megtudták, hogy nem kapnak engedélyt a misszióra. Úgy döntöttek, hogy Délafrikai Durban-be mennek, ahol a berlini missziónak már volt egy állomása. A vezető misszionárius javaslatára kölcsönből megvették a Durban-től 160 kilométerre lévő 60 hektáros területet. 1854. szeptember 19-én érkeztek meg az új területre, és mivel ködös idő volt, ez emlékeztette őket az észak németországi Hermannsburgra. Innen kapta a nevét a megépítendő település. A területen volt egy agyagkunyhó, ahol meghúzhatták magukat, és azonnal neki láttak a munkának. A környékbeli német telepesekkel megalapították az evangélikus gyülekezetet. Templomot is építettek. Közben újabb misszionárius családok érkezett Németországból. Az első Zulu-Angol szótárat 1857-ben adták ki. Megtanulva a bennszülöttek nyelvét, hamarosan beindult az evangélium hirdetése a feketék között is. Az első két generáció már meghalt, de a misszió növekedett és három emberöltő múlva már számtalan evangélikus gyülekezet plántálódott.

A múlt század elejére a gyülekezetek tagjai az evangélikus vallásuk mellett visszafordultak pogány isteneikhez, a sámánokhoz és a varázslókhoz. Erló Stégen, a mapumolói gyülekezet lelkésze vezetésével, az 1960-as évek elején sátoros evangelizációkat tartottak a környező falvakban. Olyan tömegeket vonzott az ébredés, hogy minden hely szűknek bizonyult. Elhatározták, hogy egy nagy missziói telepet építenek. 1970-ben megvásároltak Mapumulótól 30 kilométerre egy 400 hektáros területet, melynek érdekes neve volt: KwaSizabantu. Magyarul: A hely, ahol segítséget talál az ember.

Sorozatunk 8 részben mutatja be ennek a missziónak múltját és jelenét.

4. rész (A misszió hétköznapi élete)

„Hat napon át munkálkodjál.”

2 Mózes 34, 21