A 6 alkalomból álló sorozat minden második kedden 18 órától kezdődik az evangélikus gyülekezeti teremben, ahova a szervezők várnak minden érdeklődőt, Istent keresőt. A hat alkalom lehetőség biztosít arra, hogy Bonhoeffer életén végigtekintve, a születésétől eljussanak a résztvevők egészen a 92. börtöncellában töltött hónapokon át kivégzéséig.

A Németországban szolgáló lelkész 1906-ban az akkor még Németországhoz tartozó Breslauban (ma lengyelországi Wroclaw) született, egy berlini származású neurológus és egy tanítónő nyolc gyermekéből hatodikként. Ikergyermekként jött világra. Húga Sabine később egy zsidó emberhez ment feleségül. Dietrich lelkész lett, majd Barcelonában volt segédlelkész. Később Berlinben volt egyetemi lelkész. Sokat fáradozott az ökumenikus kapcsolatok kiépítésén. Utazott Angliába, Amerikába, de mindig visszatért Németországba, mert fontosnak érezte az ott végzendő feladatokat, még a veszélyek árán is. 1940-ben a Gestapo eltiltotta az igehirdetői szolgálattól.

„A nap első pillanatai nem a tervekről és aggodalmakról, nem is a munka iránti buzgóságról, hanem Isten kegyelméről és az ő áldó közelségéről kell, hogy szóljanak.”

Azokban az időkben nagy kettőséget okozott az evangélikus papságnak a német ideológiához való viszonya. Szörnyű visszanézni azokat az archív fotókat, amelyeken együtt masírozik a német katona és az evangélikus lelkész. Ahol a templomokban nem az Isten igéjét hirdették, hanem a Hitler ideológiáit. Amikor nem az imára kulcsolt kezeket lehetett látni, hanem azt az elhírhedt jobb kéz előreemelését, amivel Hitlert éljenezték. Ahol az oltárképet eltakarta a horogkeresztes zászló.

„Hogyan győzzük le a gonoszt? Úgy, hogy határok nélkül megbocsátunk neki. Hogyan történik ez? Annak kell látnunk az ellenséget, ami valójában: valaki, akiért Krisztus meghalt, akit Krisztus szeret.”

Bonhoffer belépett az ellenállásba a háború elején, lelkészként nagy dilemmája volt a Hitler elleni merényletben való részvétel. Lelkészként nem igazán volt összeegyeztethető számára a Führer meggyilkolásának szervezése. Az összeesküvés miatt gyanúba keveredett, ezért 1943-ban bebörtönözték. Ott megengedték neki, hogy olvasson, prédikáljon, írjon. Sokszor szervezte családja a megszöktetését, de mindvégig ellenállt, pedig volt olyan börtönőr is, aki segíteni akart neki. A közvetlen közelében tartózkodó németeket is meggyőzte hitelességével, Isteni iránti odaadó viselkedésével. Nagyon sok rabnak szerzett lelki békét imádságaival.

„Jézus követői irgalmasak. Nekik nem elég a saját bajuk és szükségük, hanem részt vállalnak mások bajában és nyomorságában is. Mégis boldogok az irgalmasok, mert az ő Atyjuk az irgalmas Isten.”

1945. április 9-én egy hónappal a németek kapitulációja előtt- végezték ki a flossenbürgi koncentrációs táborban. Búcsú szavai a következők voltak: „Ez a vég. Számomra viszont az élet kezdete.” A koncentrációs tábor egyik orvosa ezt jegyezte fel róla: „…ötven év során, amíg orvosként dolgoztam, szinte soha nem láttam még embert, aki így halt volna meg, az Isten akarata iránti teljes alázatossággal.”

Dietrich Bonhoeffer élete minden egyes pillanata tanúságtétel az Isten iránti szeretetről, a belé vetett hitről. Álljon ez előttünk is példaként életünk mindennapján, amikor egyedül érezzük magunkat, amikor azt gondoljuk, hogy a problémáink elhatalmasodnak felettünk, és azt gondoljuk, hogy itt a vég, amikor nem jut eszünkbe, hogy Isten mindig mellettünk áll. Csak oda kell fordulnunk hozzá, és ő biztosít szeretetéről és segítő szándékáról. Aki úgy érzi, hogy felkeltette érdeklődését ez a néhány szemelvény a német evangélikus lelkész életéből, annak még nem késő bekapcsolódnia a kurzus további alkalmaira, amelyek időpontjai megtalálhatók a Kaposvári Evangélikus Egyházközség honlapján. 

Dietrich Bonhoeffer életéről készült színes, szinkronizált film megtalálható itt.

Jézus mondja: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-13)