Patai Mihály előadását két részre osztotta: 1. A magyar pénzügyi rendszer elmúlt húsz éve, 2. Új fejezet a bankolás történetében.

A laikusok számára is jól értelmezhető grafikonok segítségével többek között szólt arról, hogy a Magyarországon működő nagyobb bankok és biztosítók mindegyike külföldi. A Budapesti Értéktőzsde tulajdonosai 68%-ban(!) európai házak, a magyar vállalatok már 1995 óta az eurozónában működnek, tehát hiteleik 80%-a euróban van. „A magyar pénzügyi szektor az elmúlt 20 évben szervesen beintegrálódott az európai birodalomba” – fogalmazott az elnök. Ez többek között azt is jelenti, hogy a pénzügyi szektor európai beágyazottsága biztosítja a stabilitást, tőkemegfelelést és likviditást; a pénzügyi szektor erős, és kész a reálszféra kiszolgálására. A forintban lévő hitelek nagysága igen alacsony. Bármennyire is kiábrándító, ez ellen küzdeni már értelmetlen, a meglévő folyamatok megállíthatatlanok.

A 2008 végén betörő gazdasági világválság óta csökken a magyar gazdaság hitelvolumene. A folyamatok lelassítása érdekében növelni kellene a „vérnyomást” a magyar gazdaságban, de jelenleg azt kell hogy mondjuk: „a következő egy-két évben biztosan nem fog növekedni a magyar gazdaság.” 2008 októbere óta a vállalati hitelezés Magyarországon 20%-kal csökkent, míg például Bulgáriában, Lengyelországban vagy Romániában 15%-kal növekedett.

A kérdésre, hogy a magyar ember miért fizet 6%-os kamatot a nyugati 3%-kal szemben, a válasz igen fájdalmas: „A magyar állam eleve 3% kockázatú.”

Az előadás a legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól vett idézettel zárult: „A hitel híja szinte minden mozgást elakaszt.” Tehát bankok nélkül nincs működő gazdaság...