A Luther Márton életével összefüggő városok, így például Mansfeld és Eisleben, Eisenach és Wittenberg külön standokon népszerűsítették projektjeiket. A reformációi emléktúrák pedig Luther életén túl a reformáció nagyobb városait is bemutatták. A standokon vásárolni is lehetett: Luther-törpéket és különböző feliratú pólókat is: Mint például olyat, amire azt nyomtatták rá: Martin 95-ször találta fején a szöget, vagy hogy Akinek nincsen söre, annak nincs mit innia! De agitáltak a Luther oratóriumban való részvételre is és népszerűsítették a 2017-ben Berlinbe tervezett következő Kirchentagot és az ezzel összefüggő Kirchentag roadshowt is, amelyet számos német nagyvárosban rendeznek majd meg.

A standok mellett a színpadon fel-feltűnt Margot Käßmann, a reformáció500 nagykövetasszonya, aki az ünneppel kapcsolatban arról beszélt, hogy 2017-ben nem Luther Mártont, hanem magát a reformációt és annak elért eredményeit fogjuk megünnepelni. Nem az egyházszakadásról és a különbségek hangsúlyozásáról szól majd a wittenbergi központi megemlékezés sem, 2017. október 31-én, hanem arról, hogy Isten a sokszínűségünkben, a különbözőségeink ellenére is gyermekeivé fogadott Jézusban és szeret bennünket.

A nagykövetasszony egyébként a Kirchentag egyik népszerű figurája volt, emberek tömegei voltak kíváncsiak a piaci törvényszerűségekről tartott bibliatanulmányára is. Amikor pedig feltették neki a kérdést, belőle mikor lesz playmobilos Luther-figura, nemes egyszerűséggel így válaszolt: „Az Isten igéjében az áll, hogy olyanoknak kell lennünk, mint a kisgyermek. Szeretem a játékosságot és a humort, de nem gondolom, hogy ebben az irányban kellene, hogy szerepem legyen.”

Ábrahám gazdasági menekült volt

„Ábrahám gazdasági menekült volt és a bevándorlásra esélyként kell tekinteni” – Margot Käßmann olyan képet mutatott be a migrációt középpontba helyező előadásában, amely a migrációt pozitívan értékeli és felkarolja a menekülteket.

„A migrációt újra kell gondolnunk. Ez nagy esélyt jelent számunkra is!” – mondta Margot Käßmann a Carl-Benz-Arénában. „Csak akkor foghatjuk fel, kik is vagyunk, ha a másik emberrel, az idegennel találkozunk. És amíg  születési ráta Németországban olyan alacsony, amilyen jelenleg, addig a menkültekés a migránsok esélyt jelenthetnek az ország számára is” – magyarázta az előadó és a közönség tapssal jutalmazta ezért. A bibliai Ábrahám is gazdasági menekült volt, Mózes Izrael népét politikai és rasszista üldözés miatt  vezette ki Egyiptomból. Az Újszövetség is vándorokként értelmezi az izraelitákat, tehát „migráns Isten népeként”.

„Lehetséges, hogy a globalizáció csak a tőke és nem pedig az emberek számára létezik. Eláruljuk a szabadság európai ideáját, ha ez nem érvényes az Európán kívüli emberekre is.”

A Käßmann előtt megszólaló Alassane Dicko, az üldözöttek védelmi szervezetének képviselője azt követelte, hogy a migránsokra ne áldozatként, hanem partnerként tekintsenek: „Nem vagyunk menekültek, csak mobil cselekvők, akiknek Nyugat-Afrikában évszázadok óta megvolt a maga tradíciójuk és pár év Európában eltöltött munkás év után ismét szeretnénk visszatérni a szülőföldünkre. Nem vagyunk szegények sem, csak elszegényedettek, amelynek az Európai Unió által gyakorolt igazságtalan kereskedelem is az oka. Adjanak nekünk gépeket, szerszámokat, amelyekkel meg tudjuk művelni a földjeinket és segítsenek abban, hogy legyen elegendő ivóvizünk.”

Ezzel a gondolattal maga Käßmann is egyetértett és megölelte a megszólalót.

Nils Muiznieks az Európa Parlament emberi jogi biztosa utalt az Emberi Jogok Nyilatkozatának 13 cikkére, amely szerint minden embernek joga van elhagynia bármely országot, beleértve a sajátját is. Hangsúlyozta, hogy „csak a menekültek és munkavállalók legális útjait lehet megoldásként elfogadni”. Szerinte biztosítani kellene azt a Balkánról jövőknek, hogy pár hónapig Európában dolgozhassanak, de utána vissza kellene térniük a hazájukba. „Szükség van egy európai segélyprogramra és tengeri mentőprogramra. A Földközi-tenger európai víz, nem olasz. Közös a felelősségünk!”

A piacok logikáját át kell törni!

A Kirchentagon bibliatanulmányt is tartott Margot Käßmann, aki a pénz utáni vággyal kapcsolatban elismerte, hogy aki adakozóbb, az boldogabb.

A reformáció nagykövetasszonya a Hanns-Martin-Schleyerhalléban 12.000 ember előtt elmondta, hogy az ember és a közösség fejlődését elősegítő gazdaság lenne kívánatos. A keresztényeknek szembe kell menniük az olyan rendszerrel, amely egyre többet akar és ezt helyezi egyetlen célként maga elé. „Ahol a mammon logikáját, a piacokat áttörjük, ott kifejlődhet valami új, meglepő” – hangsúlyozta Käßmann, aki szerint nem egyszerűen csak az elégségesnek az etikájáról van szó itt, hanem a felelősségről is. „A konszernek teljes felelőtlensége az, amikor a vágy a cselekvés egyetlen kritériumává válik.”

Käßmann utalt Jézus bibliai hasonlatára a gazdag emberről és a hamis sáfárról (Lk 16.) és aktualizálta azt a mai helyzetre. A gazdag olyan mint a mai hatalmasok. Csak a nyereség maximalizálása érdekli őket és ezért keményen megtesznek mindent. De a keresztény hit szempontjából nem a gazdagság vagy a hatalom az alap probléma, hanem a kettő istenítése. Bár a sáfár is először magára gondolt és a saját érdekeit követte, de átlátott a rendszer logikáján és így a jövő felé vezető útra lelt. Ez Görögország számára is víziót jelenthetne.

A nagykövetasszony egyértelműen a piac saját törvényei ellen szólt, amellyel szemben az egyes ember sokszor tehetetlenül áll. „Nem vagyunk kiszolgáltatva a rendszernek. Cselekedhetünk. Ugyan ez sok erőbe és idegeskedésbe telik, de mégis a hitünk konzekvenciája.”

A keresztények számára nem a pénzgyarapítás egyre gyorsabb üteméről van szó, hanem „egy áldáskörforgásról”. Käßmann szerint ugyanis aki adakozó, az boldogabban él. Ezért aztán „szolgáljunk Istennek és ne pedig a mammonnak. A mammon világában is az Isten és az ember előtti felelősség jegyében alakítsuk az életet!”