Az Apostolok cselekedeteiről írott bibliai könyv záró részében a következőket olvassuk: Pál apostolt hajón a császár elé vitték, mert római polgár révén hozzá fellebbezett, mint legfelső bírósághoz, amikor a vallásszabadság elvét megsértve hazájában, Júdea provinciában új hite miatt el akarták ítélni őt. Hajótörést szenvedtek Málta szigetén. „A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak, mert tüzet raktak és a ránk zúduló eső és hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.” Lám-lám, szükséghelyzetben lévőket befogadni, még csak nem is keresztény gondolat. 

A következő pillanatban azonban már megjelenik a gyanakvás. Kiket is fogadtunk be? Pált ugyanis megmarja egy vipera. „Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni." De Pál nem hal meg, hanem él tovább. Ez a szövegrész is sok asszociációt nyit meg. Milyen sok traumatizált ember lehet a menekülttáborokban. Sokan éppen vallásuk miatt kénytelenek menekülni, akárcsak Pál. Mennyi méreg lehet bennük: fájdalom, düh, keserűség.  De a méreg nem öli meg Pált. Idővel megváltozott a befogadó közösség véleménye is. Ha ennyi mindent átélt és túlélt ez az ember, akkor „biztosan isten” – mondják. Egy másik világból érkezik hozzánk. Milyen változékony az emberek ítélete?! Egyszer azt gondolják, hogy biztosan gyilkos, kicsivel később pedig, hogy biztosan isten. A befogadó társadalom bevándorlókról alkotott képe is sokrétű és befolyásolható. A vezetők felelőssége, hogy hogyan alakítják ezt a képet. A menekültáradat kifejezés eleve ijesztő, hatásosan alakítja ki a veszélyérzetet. A terrorizmussal összekapcsolni a migráció jelenségét felelőtlenség. A nemzeti konzultáció manipulatív kérdéssora és a plakátkampány a félelemkeltés eszköze.

A történet harmadik mozzanatában beteghez hívják a hajótöröttet. Málta elöljárójának édesapja lázrohamoktól és vérhastól gyötrődött. Pál imádkozik és meggyógyítja. Magyarországon orvoshiány van. Amikor menekültekre gondolok, akkor az idegen nevű és tört magyart beszélő belgyógyász is eszembe jut. Szükségünk van bevándorlókra.

Végül Pál továbbindul úti célja felé. A máltaiak egy ideig befogadták őket, aztán három hónap múlva, útravalóval ellátva tovább indultak. Rengeteg hozzánk érkező valójában nem célállomásként tekint Magyarországra.

Az uniós kvótarendszer szerint két év alatt 1134 főt kellene befogadnunk. Ez korántsem irreális vállalás. Fogadjuk őket reménységgel. Nincs mitől félnünk. Szükségünk van rájuk. Nem csak a munkaerejükre, hanem a jelenlétükre. Ha kizárnánk őket, akkor azt kellene gondolnunk magunkról, hogy nemhogy keresztények nem vagyunk, de emberségesek sem. Ebben a pillanatban pedig az európai kultúra által hirdetett értékek végképp kiüresednek.

A cikk eredetileg a Kettős Mérce blogon jelent meg: Keresztényként nem mondhatunk mást: menekülteket kizárni embertelenség