A 103. Zsoltár 2. verse alapján a püspök e két kulcsszót helyezte útravalóul a missziói konferencia résztvevői szívére: jótékony felejtés és építő emlékezés.

Idősebb korban sokan kérik: csak az értelmemet, emberi méltóságomat ne vedd el Istenem! Ám nemcsak a felejtés lehet probléma, hanem a felejteni nem tudás is, akár generációkon keresztül is. Isten a bölcs felejtésre akar megtanítani bennünket; ez hitünk egyik legnagyobb ajándéka. 

Életünkben problémáink vannak a felejtéssel, megbocsátással, elengedéssel; elfelejtjük, mennyi jót tesz velünk naponként az Isten.  A címben idézett zsoltárvers is az építő emlékezésre serkent. Az úrvacsora viszont nemcsak emlékezés, hanem személyes találkozás Krisztussal. Ő életünk részévé szeretne lenni.  

Az igazán fontos mégis csak az, hogy fedezzük fel a Krisztussal való találkozás csodáját, egyedülálló és páratlan lehetőségét az úrvacsorában. Ő személyesen akar megérinteni bennünket, hogy felszabadultan, boldogan folytathassuk utunkat.