Kiegészülve a surdi és nemespátrói testvérekkel minden szempontból óriási csapatot alkottunk. Nagykanizsától Wittenbergig van autópálya, így estére már a vártemplom állványzatában gyönyörködhettünk. Meg kell hagyni, a németek igazi állványimádók lettek. Nagy a készülődés a 2017-es ünnepi évre. Szállásunk a vártemplom melletti – természetesen a már felújított – Jugendherberge-ben volt.

Első nap Luther életeseményeinek fontos helyszíneit kerestük fel. Így jutottunk el Eislebenbe és Mansfeldbe. Nagyszerű tematikus kiállításokon vezettek végig minket a reformátor születés- és a halottas házához épített új részeken.
Mansfeldben újabb régészeti leletek kerültek elő az ásatások során. Ha pedig így van, akkor oda is építettek egy új múzeumot. A pénztáros hölgyön ugyan több volt a piercing, mint az összes eredeti lelet, de a kiállítás így is lenyűgöző volt.

Második napon Torgauba látogattunk. Ez a hercegek, grófok és Bora Kata városa. Itt van egy olyan reneszánsz csigalépcső, aminek nincs tengelye. Megtekintettük az első evangélikus templomot és jártunk a St. Marien templomban is, ahol Kata nyugszik. Délután már Lipcsében voltunk, ahol Luther híres disputáját folytatta. Na meg Bach-év is van, ráadásul most töltötte be a 800-at a híres Thomanen kórus (Tamás kórus). Az idegenvezetést Schubert Edit végezte, aki Wittenbergben él férjével, Dieterrel. Vezetésüket személyes élményekkel is tarkították.

Harmadik napon végre Wittenbergre is jutott időnk. Hans Kasch, a Lutheránus Világszövetség helyi képviseletének igazgatója elkalauzolt bennünket a Luther Gartenbe. Rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a reformációi ünnep előkészítéséről és megtekintettük a magyar fát is, amelyet egyházunk Reformációi Emlékbizottságának tagjai ültettek el. Smidéliuszné Erzsike kivételesen nem a buszban, hanem ennek a magyar fának a tövében mondta el az aznapi áhítatot.

Ezután a Luther- és Melanchthon házak megtekintése következett. Mivel jómagam töltöttem már két hetet egy szeminárium keretében a házban, meg egy évet az EKD rezidenseként Wittenbergben, így az idegenvezetést rám bízták. A házban találkoztunk Stefan Rheinnel, aki a Luther Emlékhelyek Alapítvány igazgatója. Nagy szeretettel köszöntött minket, és nem győzte kifejezni afeletti örömét, hogy Luther Budapesten őrzött végrendelete 2017-ben Wittenbergbe látogat majd.

Azt nehéz lenne megmagyarázni, hogy Berlinben mit kerestünk egy reformációs rallyn, de a negyedik napon oda is eljutottunk. Hillary kijelentése most is bejött: azért mentünk oda, mert ott volt (Wittenbergtől 100 kilométerre).

A forró aszfalton csak úgy szeltük át a várost. Hauptbahnhof, Brandenburger Tor, Unter den Linden, Humboldt Egyetem, Opera, Bazilika, Alexanderplatz. Aztán, ahogy egy jó turistához illik, felugrottunk az S-Bahnra és elgurultunk az East Side Galery-hez, ahol zseniális képek vannak a Falra festve külső és belső falainkról, szabadságvágyunkról, a szabadságról és a pillanatról, amikor leomlott a Fal. Ha nem ültünk volna két órát a pénteki berlini dugóban, akkor még Potsdam is felkerült volna a menüre. Útközben feljöttek az NDK-s élmények, amit a Mások élete című film esti megnézésével mélyítettünk el.

Utolsó napra hagytuk Cranachot. Országos kiállítás keretében páratlan festményekben lehet gyönyörködni az Augusteumban, a Stadtkirche-ben és a Cranach-házban. Óriási élmény volt a kiállítás pop up része, ahol gyerekekre és felnőttekre izgalmas feladatok vártak. Lehetett nyomdázni, festeni, táncolni, mint egy középkorú középkori.

Terveink szerint a berlini Kirchentagra újra összeáll a csapat, és megyünk nosztalgiázni.