„Jézus földi jelenléte mindaddig nem válik múlttá, amíg egyetlen hívő is található a földön” – állapítja meg Søren Kierkegaard. Isten végtelenül hosszú útra kelt, bármelyik pásztornál hosszabbra, aki elveszett juhai után ment, hiszen testté-lételében az Isten és az ember között végtelenbe futó utat kellett leküzdenie. Ezért is mondhatja a koppenhágai Szókratész: „Ha sóhajtasz utána, már el is indultál felé.” A teológus számára a hívásnál mégis fontosabb a hívó személye! Mert ma is ugyanaz a történelemben jelenlévő személy, és az is akar maradni – számunkra is, ám jelenlétének bátorító öröme csak akkor teljesedhet ki, ha a vele való közösségből fakadóan emberi közösség, azaz gyülekezet jön létre. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor dr. Szabó András laudációjára készültem. Először derűs és lelkes teológushallgatóként, majd gyülekezeti szolgálatban álló, de a teológiát tudományos igénnyel továbbra is művelő kollégaként ismertem meg, igazi protestáns attitűddel. A felvilágosodás idején Joachim Heinrich Campe azt írta a szótárába: a protestáns az, aki „minden olyan kötelezettség ellen felemeli a szavát, ami nem az ész és a Biblia egybehangzó tanúságtételén alapuló hitre támaszkodik”.

Dr. Szabó András Az áldozattól a pszeudoeszkatológiáig. A pénz kulturális szerepeinek teológiai értékelése című értekezését 2015. június 26-án védte meg egyetemünkön, summa cum laude eredménnyel. Értekezése rendkívül aktuális kérdéskört ölel fel, ezért nem csupán a teológia berkein belül, de azon kívül is méltán kelti fel az érdeklődők figyelmét. Annál is inkább, mivel a szerző a teológia igényes művelésének modern meghatározásával lát neki kitűzött célja megvalósításának: a disszertáció „a keresztyén teológia kulturális-kritikai feladatát szolgálja. Célja a pénz elhelyezésével a teológia rendszerében azt a teológiai határt meghúzni, ameddig a pénz meghatározta gazdasági kommunikáció kiterjedhet.” A dolgozat fő kérdése a pénz, különösen a modern pénzpiaci kapitalizmus pénzének elhelyezése a teológia és a kultúra rendszerében.

Munkája tézisszerűen a következő megállapításokban foglalható össze:

– A teológiai értékelés szerint, szemben egyes közgazdasági értékelésekkel, a pénz nem semleges eszköz. Teológiai helye a hamartológia, mert az emberi létet szerkezetéből kiindulva csak mint hiány meghatározta létet képes kommunikálni.

– A pénz valódi teológiai korlátja az eszkatológiai tartalom hiánya. Ezért nem isten-fogalom teológiai értelemben, legfeljebb a szociológiai megfigyelés számára lehet az.

– A pénz teológiai elhelyezése a hamartológia és az eszkatológia összefüggésében egyrészt a dogmatika számára is eredményeket hordoz, másrészt megmutatja a pénz praktikus helyét is. A megigazulás meghatározta ember számára kommunikációs eszközzé válik a megigazulás kommunikálására. A társadalom egésze számára pedig mai életvilágunkban a társadalmi participáció biztosítása a célja.

– A pénz teológiai elhelyezése következtében egy tanulási folyamat tárgya. Az élni tanulás folyamatába, a megélni, túlélni, élni koncentrikus köreibe kell egyéni és közösségi szinten beilleszteni.

A szerző alapos és jól áttekinthető1 rendszerben tárja az olvasó elé a szóban forgó problémakör gazdasági, szociológiai és teológiai eredőit, majd ezek alapján olyan szociáletikai rendszerben helyezi el dogmatikai megállapításait, amely termékeny módon vezet nem csupán a kérdések helyes felvetéséhez, de megválaszolásukhoz is. A disszertáció erénye továbbá az informatív, lényegre törő fogalmazás és igényes stílusa.

Bízunk abban, hogy dr. Szabó Andrásnak továbbra is lesz lehetősége széleskörű teológiai ismereteit egyházunk és az Evangélikus Hittudományi Egyetem javára hasznosítania! Életére és tudományos munkásságára Isten gazdag áldását kívánom!

Szabó András lelkészcsaládban született Pécsett, l977. szept. 2-án. Gimnáziumi tanulmányait a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányokat folytatott 1996–2000 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd 2000-2006 között az EHE teológus-lelkész szakán, gyakorlati évét ifj. Cserháti Sándor mentorálásával Szegeden töltötte.

Ösztöndíjas tanulmányokat folytatott:

– 1999/2000: heidelbergi Ruprecht Karls Egyetemen (kiemelkedően fontos tanára: Gerd Theissen és Christian Möller)

– 2003/2004: Lutheran School of Theology at Chicago (kiemelkedően fontos tanára: Vitor Westhelle és David Rhoads)

– 2004: teológus MA diplomát szerzett Chicago-ban, dolgozata címe: A posztmodern teológia Isten-értlemezése; 2005-ben az EHÉn írt szakdolgozata címe: „Auschwitz, a negatív mitosz”, témavezető: dr. Béres Tamás

– 2006-ban Auschwitz, katarzis a teológiában c. könyve jelent meg a Luther Kiadó gondozásában.

– 2006-ban teológus-lelkész diplomát szerez egyetemünkön

– 2007-2010: doktoranduszhallgató az EHE doktori iskolájában, témavezetője: dr. Béres Tamás

– 2011-ben LVSZ ösztöndíjjal a marburgi egyetem ösztöndíjasa.

További pálya:

2006/2007: beosztott lelkész a Szegedi Ev. Gyülekezetben, 2007-től beosztott, majd gyülekezeti lelkész a Pestújhely-Újpalotai Ev. Gyülekezetben, 2012-től: MEE médiabizottságának tagja, 2015-től MEE zsinata teológiai bizottságának tagja, 2012/2013 és 2014/2015-ös tanévben mentorként vesz részt a hatodéves képzésben, 2007-től rendszeresen publikál, kutatási témán kívül igehirdetések és meditatív írások szerzője is.

Magánélet:
2009-ben házasságot köt dr. Péterfia Zsuzsával, Gyermekek: Vilmos és Blanka, 2013.