Történetek sora jut róla most is eszembe. Ezek azért fontosak, mert minden elemzésnél pontosabban mondják el, ki volt ő, mit hagyott ránk örökül, és éppen ezért mit kell megőriznünk.

Nagycserkeszen (Szabolcs Szatmár Bereg megye) 1956-ban nem sok minden történt. Pár gazda – miután évekkel azelőtt az új rend képviselői az ő bútoraikkal rendezték be a tanácsházát – október végén befogott a szekerébe és szépen elmenetek a tanácsra a bútorért. Ott az egyik funkcionárius tiltakozott, de egyetlen pofon után mindenki hazavitte a saját bútorát. Ezért több embert meghurcoltak, több évi börtönnel büntettek.

Parlamenti képviselőként meghívtam Nyíregyházára a köztársasági elnököt, Árpi bácsit. Kértem, hogy jöjjön el Nagycserkeszre is és beszélgessen a még élő meghurcoltakkal. Készséggel vállalta el a gyógyításnak ezt a különös, de nagyon fontos formáját.

A cikk folytatását a KötőSzó blogon olvashatják.