Családtagokról van szó több értelemben is. Az Isten áldásával lelkészi pályára lépő Bence Győző először is Isten szeretett gyermeke, akit az Úr elhívott a lelkészi szolgálatra, és végigvezette az úton egészen a budavári evangélikus templom oltáráig.

A hálás szívvel együtt ünneplők között voltak a fiatal lelkészjelölt szülei: Bence Imre budavári esperes és felesége, Bencéné Szabó Márta, akik fiuk hivatásáért, ezért a napért bizonnyal sokat imádkoztak az elmúlt években.

Többgenerációs lelkészcsalád Bencééké: Bence Győző nagyapja és dédnagyapja is Isten hűséges szolgája volt. Az ordináción harminc lelkész vette körül Győzőt, közülük heten a szűk család tagjai.

Többgenerációs lelkészcsaládból e pályára lépni egyszerre ajándék és felelősen megérlelt válasz Isten hívására – és íme, Isten most újabb taggal gazdagította kisebb és nagyobb családját. A tágabb család tagjai a gyülekezetek: ez esetben a budavári és a Bence házaspár korábbi, beledi és bakonycsernyei gyülekezete.

Az ünnepi alkalomra szóló meghívón és a templomban kivetítve is olvasható volt az az ige, amelyet Bence Győző választott az induláshoz: „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3)

A templom oltáránál Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, dr. Szentpétery Péter lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense és Bence Imre állt.

Szemerei János püspök meghatottan kezdte igehirdetését a fenti ige alapján. Felidézte azt a huszonnyolc évvel ezelőtti napot, amikor ő maga indult a szolgálatba nyolcadmagával, éppen ettől az oltártól… Utalt arra, hogy nem könnyű az elhívásra felelni akkor sem, ha valaki – mint Győző – ilyen családba született. A lelkész felmenők és oldalági rokonok hivatása bizonyára elősegítette, de nem determinálta választását.

A szentelésre szóló meghívó grafikája magáért beszél: egy emberke – valójában Győző sziluettje – egy nagy tenyérbe helyezi dolgait, gondjait, a túlsúlyokat, a szolgálat terheit. Az indulás óráján is jó ebben a tudatban lenni! A lelkész Istennel és az ő gyermekeivel kerül közösségbe – hívta fel a figyelmet az igehirdető.

Bence Győző számára a cserkészet különösen is kedves terepe a közösség megélésének, de őrzi és ápolja a kapcsolatot a számára fontos helyszínekkel is: gyerekkora gyülekezetében, Bakonycsernyén volt hatodéves.

Isten családjában a szülő-gyermek viszony is megváltozik – hangsúlyozta végül Szemerei János. Az első úrvacsoraosztás ennek az egyik kiemelkedő pillanata, nem csoda, ha az ember keze beleremeg, amikor a szentséget kiszolgáltatja. Jézus asztalánál egy családdá válunk, ez óriási megtiszteltetés.

Az istentisztelet az igehirdetés után az ordinációs liturgia rendje szerint folytatódott esküvel, imádsággal, áldásokkal. Megható mozzanat volt az ölelés, amelyet már felavatott fia kapott a lelkész édesanyától. Hasonlóképpen az is, amikor az édesapa, Bence Imre gitárt vett a kezébe, és a családtagok elénekelték ifjúsági énekét: „Megszólított, hogy legyek tanítványa…”

Bence Győző

1986-ban született Kapuváron. Szülei – Bence Imre és Bencéné Szabó Márta – mindketten lelkészek. Ez nagyban elősegítette, hogy erre a szolgálatra induljon, de nem determinálta pályaválasztását. Mielőtt 2005-ben érettségi bizonyítványt szerzett a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban, a tanári és a lelkészi hivatás között ingadozott. Mivel határozott döntés akkor még nem született benne, érettségi után régi álmát beváltva elvégezte a faipari technikumot. Ezalatt megerősödött benne az elhatározás, és 2007 őszén megkezdte tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Utolsó évére kevés tantárgya maradt, ezért Szarka István, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese kikérte a teológiáról, hogy a nagyvelegi szolgálatban segítsen. 2012 őszétől látta el e feladatot mint teológus. Hatodévét – Szarka István mentorsága alatt – Bakonycsernyén töltötte, így a nagyvelegi szolgálatot is folytathatta. A hatodév befejezése óta – három hónapos külföldi tartózkodással megszakítva – Nagyvelegen szolgál, az ordinációt követően mint beosztott lelkész végzi munkáját.