Evangélikusként talán azt reméljük, hogy hátradőlve szemlélhetjük római katolikus testvéreink belső küzdelmét, azonban a kötetet olvasva gyorsan rájöhetünk, hogy nagyot veszítünk azzal, ha „külső ügynek” tekintjük a leírtakat. Sőt! Talán mondhatjuk: az ökumené a felekezeteken belül meglévő problémákban a legkézzelfoghatóbb.

Martin Werlen bencés szerzetes, pszichológus, gimnáziumi tanár, a svájci einsiedelni apátság 58. apátja olyan kötettel állt elénk, amelyik nemcsak egyszerre találkoztat a konzervatív és a liberális teológia elhajlásaival, hanem megfogalmazza azt a törekvést is, hogy a reformáció nem is olyan messze van. Teszi ezt úgy, hogy a problémákat se nem torzítva, se nem megkerülve, hanem azokat felvállalva a Krisztus- és emberközpontú egyház felé tereli tekintetünket. A kezdetben kicsit nehézkesen induló kötet egy idő után letisztul és rámutat, hogy a kívülről, felülről vagy mástól várt teológiai, lelkiségi, szemléletbeli változás helyett önmagunktól kell az első „várt lépéseket” megtennünk ahhoz, hogy valós változással találkozhassunk. Ez a lépés azonban nem az újítás, sokkal inkább visszatérés: Krisztushoz, az Ő frissességéhez és bátorságához.

„Aki túl hamar eretneknek nevez másokat, a legjobb úton halad az eretnekség felé” – állapítja meg a szerző, aki egyúttal felhívja arra is a figyelmet, hogy az egyházon belül igenis nyomon követhető, sokszor tapintható a kizárólagosnak vélt hit birtoklásának érzete. Werlen egyik meghatározó megállapítása, hogy az egyháznak – azon belül egyes tagjainak – mernie kell a ma nyelvezetén, az emberektől nem elzárva, hanem a krisztusi üzenetet közvetítve cselekednie. Mindez nem azt jelenti, hogy el kell hagyni a hagyományokat, fel kell hagyni a liturgiával, csupán a megkövesedett, esetenként kiüresedett szokásokat érdemes felülvizsgálni, hogy azok tartalommal legyenek megtöltve. Ferenc pápa beszédeinek idézésével és számos szemléltető történettel a bencés szerzetes rámutat arra, hogy az istentiszteleti szokások, az egyházi beszéd, a kiüresedett szertartások nem a kereszténység végét, sokkal inkább az új kezdetét jelzik.
Mindezt Martin Werlen a legkézzelfoghatóbban a keresztény humanizmus értelmezésén keresztül szemlélteti: „Ki merem mondani az ateistákkal együtt, hogy például az emberi jogok nem a keresztény-humanista kultúra teljesítményei. Sokkal inkább valóban keresztény módon élő emberek mély belátásából fakadnak” – fogalmaz a szerző, aki később így folytatja: „Az úgynevezett keresztény-humanista kultúra a végét járja. Istennek legyen hála! Számomra azonban világos, hogy ez egy valóban keresztény-humanista kultúra kezdetét jelenti.” Werlen az új szemléletet többek között a keresztény életmód változásában, így az Istennel való kapcsolat megerősödésében, az egyházon belüli egoizmus felszámolásában, a teremtett világ védelméért való kiállásban, és az Európai és Észak-Amerikai gazdasági privilégiumokról való lemondásban látja. Mint fogalmaz, „újra fel kell fedeznünk a vendégszeretet erényét. (…) Keresztényként meghívásunk a valódi emberségességre szól. Újra fel kell fedeznünk ezt a hivatást, s közösségben másokkal meg is kell élnünk. Ez az egyház.”

Az Egyházprovokációk című kötet egyszerre mutatja a római katolikus egyház 21. századi frissességének lehetőségét és a katolikus – mint egyetemes – egyház megújulásának és a felekezetek egymáshoz való közeledésének reményteli vízióját is. Ezért is kiemelkedően fontos az a szemlélet, melyet Martin Werlen így fogalmaz meg: „Meggyőződésem, hogy akkor fogunk kiutat találni az ökumené mai zsákutcájából, ha nem a saját frakciónkért aggódunk, hanem az emberekért. Nem arra szól a hivatásunk, hogy saját frakciónk őrzői legyünk, hanem arra, hogy Isten minden emberre kiáradó szeretetét tanúsítsuk.”

Nagy öröm lenne, ha a kötet „folytatásaként” és egyben a reformáció 500 éves évfordulójára készülve egyszer csak megjelenne az Egyházprovokációk evangélikus változata is, azaz elkezdenénk bátran és frissen, az építő kritikára támaszkodva egyházunk szüntelen megújulásának gondolkodni. A lehetőség előttünk van...

Martin Werlen: Fókuszban Egyházprovokációk
Bencés Kiadó; 2015
163 oldal, ISBN 987-963-3140864