A hófehér, lassan roskadó hab még reszket kicsit, amikor a korsó az asztalra koppan. Apró buborékok emelkednek a mélyvörös, szűretlen italban, áttörve az élesztő messzi ködöket idéző gomolyogását. Az első korty hűsen szalad végig a nyelven, a komló hátul, a garat felé küldi az első, markánsan kesernyés, határozott üzenetet, és ugyanez az íz köszön vissza az ajkak szélén, néhány pillanattal a kóstolás után. A hab oszlik, de küldetését mindvégig betölti, egészen a legutolsó kortyig. Kívül reszkető páracseppek, belül az illat utolsó üzenete. A korsó már üres.

Haló porában is áldja meg önt a mi Istenünk, Frau Luther!

A folytatás itt olvasható:

https://kotoszo.blog.hu/2015/11/19/a_sor_ami_egy_kiugrott_apacarol_kapta_a_nevet