– Hogyan esett rád a választás?

– A Luther Kiadó igazgatója, Kendeh-Kirchnopf Péter keresett meg azzal a kérdéssel, hogy vállalnám-e a Lelkipásztor főszerkesztői teendőit Szabóné Mátrai Mariann után. Már igazgató úr szavaiból is inkább felkérésnek hangzott a kérdés, később öröm volt hallani azokat a megerősítéseket, amelyek alkalmasnak tartottak a feladat betöltésére. Végleg akkor köteleződtem el az ügy iránt, amikor Mariann, mint korábbi főszerkesztő, is támogatott. Az Ő 19 évi kitartó és szakmailag nívós munkája olyan tapasztalati mező, ahonnan nézve meg lehet ítélni valaki szerkesztői kompetenciáját. Másrészt egyházunk Sajtó Bizottsága egyhangúan támogatta kinevezésemet. Mikor november 10-én elhagytam az Üllői úti tanácstermet, átérezve megbízásom felelősségét, beleborsózott a hátam ebbe az örömmel vállalt feladatba. Ha pedig a kézzelfogható okokat keressük, akkor biztos szempont lehetett, hogy a kiadónál eddig hat könyvet szerkesztettem, részt vettem az Evangélikus Élet és Lelkipásztor szerkesztőbizottságában, valamint az Egyházfórumnál is szereztem tapasztalatokat.

– Miért vállaltad el ezt a nehéz feladatot?

– Szeretem a Lelkipásztort. Szorosabb kapcsolatunk akkor kezdődött, mikor dr. Prőhle Károly egyik filozófia előadása után azt mondta néhányunknak, hogy az a teológus, aki napi három órát nem foglalkozik önképzéssel, a friss szakirodalom olvasására nem szakít legalább ennyi időt, az előbb-utóbb elveszíti teológus jellegét. Ekkor kezdtem rendszeresen olvasni a folyóiratot, mégpedig az elejétől a végéig. Fél év után azt vettem észre, hogy a teológiai kérdésekhez, egyházunk időszerű gondjaihoz megalapozottabban tudok hozzászólni, mint korábban. Sőt, a Lelkipásztor hívta fel a figyelmemet számos izgalmasabbnál izgalmasabb teológiai témára, amelyek későbbi érdeklődésemet is alakították.

– Van-e már terv arra, hogyan és mikortól veszed át a munkát Szabóné Mátrai Mariannától?

– Novembertől már dolgozom a januári és a februári lapszámokon. A Lelkipásztor szerkesztése azzal jár, hogy legalább három hónappal előre kell tervezni.

– Milyen változtatásokat szeretnél?

– Azt tanultam, ha valaki új gyülekezetbe kerül, akkor az első évben ne alakítsa át gyökeresen a gyülekezeti életet. Ez igaz a Lelkipásztorral kapcsolatos elképzeléseimre is. Az első évben fel szeretném venni azt a szigorú tempót, amit évi 12 lapszám kiadása diktál a szerkesztőnek. Ehhez sok támogatást kapok a kiadó munkatársaitól és számíthatok továbbra is Mátrai Mariann tanácsaira. Ugyanakkor már a februári számtól visszatérünk ahhoz a régi hagyományhoz, hogy egy vasárnapi igehirdetési előkészítőt egy lelkész kolléga ír meg. Elkészült a folyóirat Facebook oldala is, amely nem csak a közösségi oldal felhasználói számára látható. Itt szeretném közölni az egyes lapszámok tartalmát, a „Kedves olvasó!” rovatot és egy-egy cikk beharangozóját. Már most több megkeresés érkezett hozzám a digitális megjelenéssel kapcsolatban. Hosszú távon természetesen a mi célunk is az, hogy minél egyszerűbben lehessen elérni a lapszámok tartalmát.

– Lesznek-e új rovatok?

– Új rovatokat nem tervezek. De szeretnék olyan írásokat megjelentetni, amelyek kifejezetten a Lelkipásztor számára készültek. Törekszünk majd arra is, hogy a folyóirat megőrizze azt a jellegét, amivel Vértesi lelkész úr 1924-ben elindította a lapot. Legyen szakmailag igényes és a lelkészi munkát közvetlenül támogató orgánuma egyházunknak.

– Kikkel bővül a szerzői gárda?

– Ez érdekes kérdés, hiszen minden szerkesztő magával hozza a saját érdeklődési területeit és kapcsolatrendszerét. Én rendszeres teológus vagyok, így sok interdiszciplináris témában érintett. A Zsinat Teológiai Bizottságának elnökeként pedig van rálátásom azokra a belügyekre, amelyek megoldásra és tisztázásra várnak. A kettő metszete biztosan kölcsönöz majd egy sajátos arculatot, de hangsúlyozom: a Lelkipásztor alapvető és kiforrott feladatkörén nem szeretnék változtatni. Azt gondolom, hogy a folyóirat egyházunk hajójának tőkesúlya, amely a felszín alatt van ugyan, de a stabilitás egyik alapja.

– Kik lesznek a szerkesztőbizottság tagjai?

– Korábban magam is a szerkesztőbizottság tagja voltam. Amikor új bizottsági tagokat kértem fel, akkor az a szempont vezetett, hogy a minden teológiai tudományág képviselőjéből legyen a szerkesztői csapatban, illetve a gyakorló lelkészek szempontjait is képviselő munkatársak kerüljenek be. Öröm volt azt is megtapasztalni, hogy felkérésemnek mindenki eleget tett és a következő szerkesztői csapat állt össze: dr. Fabiny Tamás, Kondor Péter, dr. Pángyánszky Ágnes, dr. Percze Sándor, dr. László Virgil, dr. Kőszeghy Miklós, dr. Szabó B. András, dr. Korányi András, dr. Varga Gyöngyi, dr. Kodácsy-Simon Eszter és Csáky-Pallavicini Zsófia.