Az előző fejezetek beszámolói részletezték svájci ösztöndíjas tanulmányaimat , a Genfben a Lutheránus Világszövetségnél végzett asszisztensi munkámat 1967-70 között, valamint itthoni egyházi tevékenységemet 1970-80 között.

A világszervezeti tanulmányi kapcsolatok újabb fejezetét nyitotta meg számomra, amikor az LVSZ 1980 elején nemzetközi pályázatot hirdetett meg a Tanulmányi Osztály szociáletikai titkársága vezetői állására. Az osztály többi titkársága a következő kérdésekkel foglalkozott: ökumenikus egyházközi kapcsolatok; a nők egyházi szolgálatának kérdései; tanulmányi ösztöndíjak biztosítása; emberi jogok, világbéke-leszerelés; marxizmus és Kína-tanulmányok. Az egyház és a szociális-társadalmi kérdések titkárságára három pályázat érkezett, egy dán és egy finn teológus mellett elfogadták az én jelentkezésemet is az előző évtizedben az LVSZ keretében már végzett munkám elismeréseképpen. Bár többen támogattak a Tanulmányi Osztályról, a kiküldött nemzetközi bizottság döntése Martti Lindquist finn egyetemi docenset hívta meg az állásra márciusban. Valóban ő volt a legjobban megfelelő jelölt! Júniusban viszont Ishida osztályigazgató arról értesített, hogy a finn jelölt visszalépett, mert Helsinkiben egyetemi professzornak hívták meg. Így kaptam meg második jelöltként a megbízást az ottani szabályok szerint először három évre, lehetséges 3-3 évre szóló hosszabbítással.

Az LVSZ genfi központjának akkor mintegy 120 stábtagja volt. A főtitkárság és a sajtószolgálat mellett három osztályon folyt a munka. A legnagyobb létszámú az Egyházi Együttműködési Osztály volt, a különböző földrészek szerinti tagozódással foglalkozva a tagegyházakkal, a misszió és evangélizáció kérdéseivel. A Világszolgálati Osztály szervezte a segélyezést, az ENSZ és más nemzetközi szervezetekhez kapcsolódva, elsősorban az un. Harmadik Világban, végezve a háborúk, természeti katasztrófák és a szegénység sulytotta országok támogatását, mégpedig a vallási hovatartozásra sem figyelve.

A Tanulmányi Osztály létszáma a kisegítőkkel együtt 20 fő volt. Az évente esetleg többször is összehívott, a nagygyűlések által megválasztott nemzetközi vezetői tanács határozta meg a munka általános szempontjait és az egyes osztályokat választott szakértők, kb.15-20 főből álló bizottság ellenőrizte évente egyszer-kétszer. A Tanulmányi Osztály anyagi kerete akkor az éves költségvetésben 2 millió 602 ezer amerikai dollár volt és ebből a szociáletikai programokra 74,100 dollár jutott. A japán Yoshiro Ishida osztályigazgató mellett Arne Sovik norvég származású amerikai, de Kínában misszionárius gyermekekén született helyettes igazgató lett a közvetlen munkatársam. Az osztály egységeinek feladata az volt, hogy fölvegyék a kapcsolatot a különböző kontinenseken élő tagegyházakkal, főleg azok oktatással és képzéssel foglalkozó intézményeivel, stimulálva azok tevékenységét, együttes kutatási programokat hirdessenek meg és azok eredményeit gyüjtsék, helyi-kontinentális szinten értékeljék és publikálják.

A szociáletikai terület külön titkárságát 1980-ban szervezték meg, korábban ezek a kérdések más titkárságokhoz tartoztak. A Hidegháború hetvenes években történt eseményei, így elsősorban 1975-ben a Helsinki Egyezmény, az európai biztonságról és Kelet-Nyugat együttműködéséről szóló szerződés fellazította a Vasfüggöny mindkét oldalát. A Genfben az 1966-os Egyház és Társadalom konferencia óta a marxizmussal-kommunizmussal foglalkozó kutató munkában új fejezet nyílt meg. Ehhez csatlakozhatott teológiai doktori (PhD) értekezésem témája a Budapesti Teológián: „Ekkleziológia és kozmológia – Az egyház és a világ viszonya kérdéseinek összefüggései és azok vizsgálata néhány mai ökumenikus példán”.

1980. október 31-én érkeztem meg Genfbe egyedül, mert két fiam iskolai igazgatói csak a tanév végével engedték el őket. A Budapest-Deák téri gyülekezettől szeptember végén búcsúztam el és nagy öröm volt, hogy feleségem, Polgár Rózsa kárpitművész augusztus 1-jén a Szombathelyi VI.Textibiennálén elnyerte a biennálé nagydíját. November 1-től munkahelyi beilleszkedéssel és lakáskereséssel telt az idő. A felügyelő bizottság azt kérte, hogy megadott szempontjaikra ügyelve terjesszem be részletes kutatási tervemet 1981. első fele folyamán.

A genfi egyházi világszervezetek képviselőivel, néhány ismerős német és skandináv egyetem szakértőivel és az osztály kollégáival együtt, valamint néhány hónapos alapos könyvtári kutatás után összehívtunk egy szükebb konzultációt 1981. március 16-17-re Genfbe, ahol előterjesztettem tervezett kutatási programjaimat (Christians in Different Social Systems). Közben június végén családomat egy bérelt kisbuszon Budapestről átköltöztettem és lakást is találtunk aránylag közel az Ökumenikus Központhoz /62, rue Vermont) de még fontosabb volt, hogy az utca másik felén, 5 percre volt a College Sismondi gimnázium, ahová azután a fiaim jártak, de megérkezásünk után, a nyári szünet helyett azonnal elkezdték az iskolai intenzív francia nyelvtanfolyamot. Hadd jegyezzem meg, hogy a svájci iskolai oktatás a humán tárgyak terén, irodalom-történelem, nem ért fel a magyarral, de a nyelveket és a matematikát igen jól tanították. Karácsonyra a fiúk már értették és megpróbálták beszélni a franciát, később pedig tanultak németet, angolt, sőt a nagyobbik olaszt és spanyolt is.

A szociáletika területéről több összefüggő programot terjesztettem elő a konzultáción és mindegyikről tartottunk még tervező-előkészítő megbeszélést az 1981. év folyamán. A beterjesztéshez hozzátartozott a költségvetés előterjesztése is. A programok a következők voltak:

• A keresztyén etika és a tulajdon kérdése (Christian Ethics and the Question of Property). Ez magában foglalta az egyes egyházak és keresztyének vagyonhoz, tulajdonhoz való viszonyát. Egy példa ehhez: Hongkong angol koronagyarmat területén az egyik evangélikus misszió kapott egy telket az 1900-as évek elején ajándékba. Először nem tudtak vele mit kezdeni, majd amikor kiépült a világváros, ők a középpontba kerültek. Befektetési pénzekből a telken felhőkarcoló épült, alul a gyülekezet templomával és szolgálati lakásaival, a többi emeletet pedig kiadták bérbe. A gyülekezet kérdése a következő volt, hogyan hasznosítsák az épületet. Vajon a lehető legdrágábban adják bérbe és ezt a pénzt egyházi és jóléti célra fordítsák, vagy inkább jutányos áron segítsék az otthontalanokat és szegényeket? Megpróbáltuk felméretni, milyen gazdagok az egyes nemzeti egyházak és milyen etikai döntésekkel hasznosítják ezt a vagyont és milyen célokra.

• Az egyházak szerepe a nemzetépítés folyamatában (The Role of the Church in Nation Building). Különösen is Afrika fiatal államaiban volt ez kérdés és Zimbabwe kormánya ezen a téren segítséget kért tőlünk. Kétszer rendeztünk afrikai államok egyházai számára konzultációt Bulawayoban és Harareben 1982-ben és 86-ban. Külön is beszámolok ezekről az érdekes eseményekről, de elöljáróban megemlítem, hogy a nemzetépítés folyamataiban az erkölcsi értékeket képviselő egyházaknak nagy szerepük lehet, mert az a szomorú tapasztalat hogy politikusok a nemzetépítéshez, különböző törzsek, csoportok összeépüléséhez leginkább egy közös ellenséget szoktak keresni.

• Keresztyén etika és a föld problémái (Christian Ethics and the Problems of Land). Ebben a programban tulajdonképpen a környezetvédelmi kérdéseket érintettük.

• Az egyház és a nemzeti biztonság ideológiája (The Church and trhe Ideology of National Security). „Demokráciaszegény” államok hatalmi rendszereiben ez az ideológia próbálja igazolni a mindenkori diktatúrát.

• Az egyház és az úgynevezett „civil religion” (The Church and Civil Religion). Ennél a javaslatomnál a szakértők és a kollégák részéről is elutasításra találtam és megpróbáltak lebeszélni a programról. Végül az akkor frissen beiktatott amerikai elnök, Ronald Reagan jött segítségemre és erről mellékelem egy friss megemlékezésemet.

SZEMÉLYES KÖSZÖNET RONALD REAGAN AMERIKAI ELNÖKNEK

Százéves születési évfordulóján az emlékezők sorához hadd csatlakozzam személyes köszönetemmel.

1980 őszétől a Lutheránus Világszövetség genfi, svájci központja teológiai-tanulmányi osztályára kaptam meghívást nemzetközi pályázat alapján a szociáletikai titkárságra. Feladatom volt a Világszövetség tagegyházainak teológiai-tanulmányi intézetei, szakemberei megkeresésével és bevonásával nemzetközi tanulmányi konferenciákat szervezni helyi-nemzeti, kontinentális és világviszonylatban, majd ezen tanulmányi munka eredményeit könyvekben, folyóiratokban közzétenni.

Több éves programok indultak a tanulmányi osztály választott nemzetközi tanácsadói bizottsága felügyeletével. 1980 végére hat új programot terjesztettem elő a bizottságnak, mint például „A keresztyén etika és a tulajdon kérdése“, és „Az egyház szerepe a nemzetépítésben, különös tekintettel az új afrikai államokra, Zimbabwe, Dél-Afrika, stb.“, és „A környezetvédelem etikai kérdései“, stb.

Egyetlen javasolt témámat utasítottak el azzal, hogy „Az egyház és a ‚Civil Religion’ „ téma nem időszerű, mert a 19. században Svájcban Ragaz és Kutter professzorok és a fiatal Barth Károly már foglalkoztak ezzel.

1981 elején hivatalba lépett az új amerikai elnök, Ronald Reagan. Amikor elolvastam beköszöntő elnöki beszédét, azonnal riasztottam kollégáimat és a nemzetközi tanácsadó bizottságot: „Méghogy ne lenne időszerű tanulmányi téma a „Civil Religion“? Figyeljenek az új amerikai elnökre és kérem a civil religion- ről beterjesztett tervünk jóváhagyását!“

Miről is szól ez a nehezen magyarra fordítható kifejezés, „Civil Religion“? A kifejezést Robert N. Bellah amerikai társadalomtudós tette ismertté egy 1967-ben megjelent tanulmányában. Arról a „civil“, társadalmi vallásosságról van szó, amelyik nem kapcsolható oda szorosan egyik egyházhoz vagy valláshoz sem az egyes társadalmakban, de az ott fellelhető vallásos kötődéseket használja. A tanulmányba bekapcsolódók számára megfogalmaztunk egy olyan munkadefiníciót, amelyik érthetővé teszi a kifejezést:

„A civil religion olyan szimbólumok, gondolatok és cselekvési módok szövevénye, amelyek a társadalmi intézmények tekintélyét igazolják. Tájékozódást jelent azon alapvető értékek területén, amelyek együttes nyilvános cselekvésre kötik össze a népet. Vallásos annyiban, amennyiben elkötelezettséget jelent és egy egységes világszemléleten belül kifejezi egy nép alapvető érzékét saját értékére, azonosságára és sorsára vonatkozólag. ‚Civil’, társadalmi annyiban, amennyiben olyan alapvető nyilvános intézményekhez van köze, amelyek egy társadalomban, nemzeten vagy más politikai egységen belül a hatalmat gyakorolják. A civil religion ismertetőjegyei lehetnek szertartások, ünnepek, szent helyek, dokumentumok, történetek, hősök vagy más jelenségek, hasonlóan az ismert történeti vallásokhoz. A civil religion tartalmazhat bizonyos körülmények között olyan elméletet is, amelyik ideológiaként kerülhet előtérbe. A társadalom egyes tagjai saját civil religion-jüknek különböző mértékben lehetnek tudatában. A civil religion-t a népesség messzemenően vagy korlátozottan fogadhatja el, miközben az a társadalmi intézmények igazolását mint középponti funkcióját tölti be.“

Miről is szólt Ronald Reagan programja? Meghirdette, hogy az amerikaiak „a választott nép“ (choosen people), ahogyan azt az Ószövetségben Izraelről olvassuk. Minden amerikai dolláron ott a jelszó, „In God we trust“, „Istenben bízunk). Amerika „az ígéret földje“, „az új Izrael“. Ezzel szemben a hidegháborús ellenfél, a Szovjetúnió „a Gonosz országa“. Nyolcéves elnöksége sikereit, a„vasfüggöny“ tulsó oldalán levő hatalom legyőzését más gazdasági-stratégiai okok mellett éppen a civil religion meghirdetésének köszönhette. 

A Lutheránus Világszövetség nemzetközi tanulmányi programjai között éppen ez, a civil religion-ről szóló volt az egyik legsikeresebb. Ötvenkét ország egyházai és intézményei vettek benne részt és a Vallásszociológusok Nemzetközi Konferenciája is több éven keresztül foglalkozott a kérdésekkel. Számos könyvet, cikket tudtunk publikálni róla.

A téma messzire enged kitekinteni, például a nálunk jól ismert szocializmusban tapasztalt kvázi-vallásos elemekre, a társadalmi névadásokra, házasságkötésekre és temetésekre, a pártkongresszusokra, mint az egyházi zsinatokhoz hasonló rendezvényekre a sajátos hierarchiával, a csúcson a „csalatkozhatatlan“ főtitkárral, stb. Van olyan vélemény is, hogy előbb vagy utóbb minden országban, közösségban kiépül valamiféle „civil religion“, azaz ahogyan az egyik német professzorasszony vélte: „Minden kor minden ‚hatalma’ szívesen vette körül magát kultusszal!“

Harminc év után, 1981-re emlékezve, köszönöm, Ronald Reagan!

Dr. Harmati Béla