– Korábban az indexnek adott interjút, amelyben azt nyilatkozta, hogy evangélikus családból származik, és ez a háttér a politikai platformon középre helyezi. Hogyan függ össze a családi háttere a politikai irányultságával?
– Annak jelentősége van, ha valaki vallásos családban nő fel. Én egy nagyon nagy családból származom: anyámék tízen, apámék négyen voltak testvérek, úgyhogy tudom, mit jelent egy ekkora közösség összetartó ereje, és hogy ezzel milyen konfliktusok járnak. Nekem is és a testvéreimnek is három-három gyerekünk van, nálunk a nagycsalád tehát létező valóság, és az én életemet ez nagyban meghatározza. Ha ráadásul még vallásos is egy család, az összetartás erősödik. A miénk aktív evangélikus család, apai és anyai oldalról egyaránt. Ez meghatározó élményem gyermekkoromtól kezdve. Az, hogy én politikával, illetve közügyekkel foglalkoztam egész életemben, ennek is köszönhető. Ilyen indíttatás jött a családi hátteremből. De a mai magyar, erősen megosztott politikai élet nehezen teszi lehetővé, hogy ezzel a keresztény, nagycsaládos, centrista identitással kényelmesen lehessen együtt élni.
– A mai magyar közéletben szinte evidenciaként jelenik meg, hogy aki hívő, az jobboldali és konzervatív. A liberális jelző pedig körülbelül egyenlő az istentelen fogyasztói társadalommal. Ön gyakorolja a vallását?
– Igen, a Deák téri evangélikus gyülekezet tagja vagyok.
– És liberális?
– Természetesen, és semmifajta ellentmondást nem látok abban, hogy én evangélikusként és liberálisként gondolkodom. Hiszen a liberalizmus legfőbb értékei: a hit a személyes autonómiában, az emberek közötti egyenlőségben és az igazságos társadalomban, amelyben mindenkinek lehetőséget kell kapnia, hogy tehetségét megvalósíthassa –számomra alapvetőek. Ebből erednek az emberi jogok, a kisebbségek és a kirekesztettek felé való odafordulás, amelyek a leginkább keresztényi értékek.