Igazán különleges alkalom, amikor egy tudományos összejövetel úgy válik interdiszciplinárissá, hogy abban a résztevők egyazon tudomány művelői, jelesül a teológiáé, s az előadók a teológiai látásmódot meg nem tagadva, más tudományterületek gondolkodásáról is beszéljenek. A közös pont: Paul Tillich (1886–1965) teológiai szemlélete. A 20. század meghatározó protestáns teológusának munkássága ugyanis – többek között – egyszerre érinti a rendszeres teológiát, a filozófiát, a politikai teológiát, az oktatás kérdését, összességében az ember szerepét a világban. Ezért is lehet, hogy Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanszékvezetője így fogalmazott: „Paul Tillich a 20. század egyik világviszonylatban legismertebb, legtöbbet idézett evangélikus teológusa, akinek munkássága nemcsak közös protestáns örökség, hanem az ökumenikus és vallásközi kapcsolatok egyik mindmáig legígéretesebb teológiai alapja. Munkái, jellemzően szemben állva a vallási és ideológiai elfogultság valamennyi formájával, alkalmasak arra, hogy lényeges szerepet töltsenek be napjaink tudományos és kulturális szervezési modelljeinek határokat átlépő jelentőségű, igényes átgondolásában.”

Békési Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) tanszékvezetője a Tillich által szorgalmazott új műfaj: a kultúra teológiája című előadásában – a tillichi kultúrteológia oldaláról – a teontológia, mint közös nevező fontosságára, egyben újrafelfedezésére hívta fel a figyelmet. Ez ad lehetőséget ugyanis arra, hogy egyes tudományterületek – önmaguk autonómiáját megőrizve – a többi tudományterülettel a „mélyréteg” szintjén közös nevezőt találjanak. Ebből következik a német teológus megállapítása, miszerint „a vallás a kultúra lényege. A kultúra a vallás formája”.

Kultúra és vallás kapcsolatának különböző megközelítéseiről hallhattunk, amikor az EHE doktori iskola hallgatója, Sándor Jenő Tillich reformáció-értelmezésének hatása politikai gondolkodására című előadásában megállapította, hogy „a modern ember végső kérdései nem ontológiaiak, hanem spirituálisak”. Kodácsy Tamás Paul Tillich tengerpartja és a végtelen címmel a határhelyzetéről, a feltétlen függés értelmezéséről, a félelem és a vonzalom viszonyáról beszélt, egyúttal a véges és végtelen közötti kapcsolat – tillichi értelemben vett – lehetőségét mutatta be. Orosz Gábor Viktor Otthon, édes otthon! Menekülés a technikai városból címmel az ember alkotta építészeti környezet vonatkozásában megállapította, hogy Tillich felhívja arra a figyelmet: „az ember önmagától, másoktól, sőt Istentől is elidegenedett”. Amennyiben az ember nem találkozik a természettel, akkor idegen lesz a világban, hiszen az önmaga által kiépített világot ismeri csak.

Egyházi iskola a technikai társadalomban címmel Kodácsy-Simon Eszter Tillich oktatásról vallott nézeteivel kapcsolatban a technikai, humanisztikus és induktív alkotói megközelítéseket vázolta, majd arra a kérdésre kereste a választ egy 1956-os, Tillich által tartott előadás alapján: az egyházi iskoláknak hol a helyük a mai társadalomban. Béres Tamás A kultúra vége a „természet vége”? Tillich kultúrafogalma a kortárs ökoetikában címmel Paul Tillich teológiai gondolkodásának aktualitását mutatta be. Az egyetemi tanár hangsúlyozta, hogy a német teológus nem radikális teológiát képviselt, nem alkalmazott ontológiát, valamint rendszerét a feltétlenre alapozta.

A tanácskozáson kérdésekre, hozzászólásokra is lehetőség volt. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszéke és a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Rendszeres Teológiai Tanszéke által szervezett konferencia – melynek előadásai a 2016. márciusi Lelkipásztorban jelennek majd meg – lehetőséget nyújtott arra, hogy Paul Tillich életműve segítségével bemutassa a teológiai gondolkodás szépségét és annak sokszínűségét, valamint a tillichi gondolkodás mai társadalmunkat érintő kérdéseit. Csak bízni tudunk abban, hogy a két tanszék a jövőben is ilyen színvonalas együttgondolkodásra ad majd lehetőséget.