A Magyarországon jelen lévő keresztény egyházak képviseletében megjelent szolgálattevők közösen vonultak be a templomba. Erdő Péter bíboros egy égő gyertyát, Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke egy Bibliát, Fabiny Tamás evangélikus püspök pedig egy tál sót vitt az oltár melletti kisasztalhoz mint Isten igéjének jelképeit. Az imahét liturgikus anyagát összeállító lett keresztények kérése volt ez a szimbolikus cselekedet.
Az istentisztelet résztvevőit Cselovszky Ferenc, a Deák téri templom lelkésze köszöntötte a betegsége miatt távolmaradt Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök helyett.
Fischl Vilmos evangélikus lelkész, az imahetet – a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával együttműködésben – szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára ezután köszöntőjében ismertette az idei imahét különlegességét: a föld sója és a világ világossága bibliai igék központi gondolatként és szimbólumként jelennek meg.
A bevezető liturgia szolgálatában Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita mondott imádságot a Szentlélekért, majd Fabiny Tamás vezetett kiengesztelő imádságot.
Ezután következtek a Szentírásból vett részletek: a 145. zsoltárt Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke olvasta fel, Péter első leveléből (2,9-10) Csernák István metodista szuperintendens, Máté evangéliumából (5,1-16) pedig Khaled László metodista szuperintendens jelölt olvasott fel részletet.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) rendezvényén Erdő Péter úgy fogalmazott: „nekünk keresztényeknek közösen is tanúságot kell tenni Krisztusról. (.) A világnak szüksége van arra, hogy egyek legyünk. Így akar Isten általunk könyörülni a világon.”
A bíboros a felolvasott evangélium mondatát – „Ti vagytok a föld sója” – és az imahét egyik jelképéül is választott só szimbolikáját magyarázva elmondta: Jézus hallgatóinak számára a só a bölcsesség jelképe volt. A só, mint a bölcsesség jelképe, arra utal, hogy Jézus a saját tanítványainak megadta a tanítást, és ez a legnagyobb bölcsesség. Ez igazítja el az embert az életben: sóként kell jelen lenni a világban, és segíteni, hogy Jézus „mindenkit eligazító bölcsessége eljusson az emberekhez”, és „ízt, értelmet adjon mindenki életének”.
Erdő Péter kitért arra is, hogy a sónak van egy másik, nagyon erőteljes jelentése: az a szerepe, hogy megóv a romlástól. Jézus korában ugyanis sóval konzerválták az élelmiszereket, a só tehát a rothadástól, a pusztulástól óvott.
Jézus mondata, „Ti vagytok a föld sója”, azt jelenti, hogy „Krisztus tanítványainak kell lenniük azoknak, akik kedvéért Isten megkegyelmez a világnak, akik megóvják a világot attól, hogy Isten szemében haszontalannak tűnjék”.
Ez a mondat ugyanakkor „borzalmas felelősséget is jelent” – figyelmeztetett a bíboros. „Olyan életet kell élnünk, hogy rajtunk ismerje fel Isten a világban jelenlévő Krisztust, és ezért szeretettel nézzen a világra, és megkegyelmezzen annak”.
„Nekünk magunknak nem szabad kritikátlanul a világhoz hasonulnunk, hanem Krisztushoz kell egyre jobban hasonlítanunk, hogy mi adhassuk meg – az ő erejéből – azt, ami a világot megőrzi a pusztulástól, és megtartja az üdvösség felé vezető úton” – fogalmazott Erdő Péter.
(A bíboros beszéde cikkünkhöz mellékelve olvasható.)
Bogárdi Szabó István arról beszélt: a világ nyomorúságai elrejtik előlünk a teremtés „csodálatos dicsőségét”. Az elmúlt hónapok, évek eseményei tanácstalanná, védtelenné tesznek, és olykor megrendítik szilárd belső hitünket is.
„A keresztyének üldözése szerte a világon kétségeket támaszt magunkban, imáink hathatósságában”, és a mai nyugat-európai civilizáció „gúnyos cinizmusa” sokakat önfeladásra csábít. De Péter apostol szavai: „ti azonban választott nemzettség, királyi papság, szent nemzet vagytok”, „nagy és erős buzdítást jelentenek”, hogy „legyünk bizonyságtevői, hirdetői, evangélistái az Isten és az isteni irgalmasság nagy dolgainak” – fogalmazott a református püspök.
Az igehirdetések után Papp János baptista egyházelnök könyörgött azért, hogy a Krisztus-hívők sóvá és világossággá tudjanak lenni, majd Lackner Pál nyugalmazott tábori püspök vezetésével a reménység imái következtek, hogy Krisztusban eggyé tudnak lenni a benne hívők.
Ezután a Miatyánkot mondták el közösen az egybegyűltek Kalota József ortodox érseki vikárius vezetésével.
Az istentisztelet áldásokkal ért véget: Frank Hegedűs anglikán esperes, Kalota József orthodox érseki vikárius, a MEÖT alelnöke és Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész, a Johannita Lovagrend káplánja áldása után a két igehirdető, Bogárdi Szabó István püspök és Erdő Péter bíboros is áldást osztott.
Az istentisztelet végén a hívek a liturgiában szerepet kapott nagy égő gyertyáról meggyújthatták saját gyertyáikat. A kijáratnál a helyi gyülekezet tagjai kenyérdarabokat osztottak a távozóknak. Az alkalmon részt vevők adományaikkal a Kárpátalján és a Kárpátokon túl élő keresztényeket segíthették.
Az eseményen jelen volt Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár valamint az állami és közélet más jeles képviselői. Egyházunk részéről Harmati Béla és Szebik Imre nyugalmazott püspök mellett jelen volt többek között Prőhle Gergely országos felügyelő és Krámer György országos irodaigazgató is. Az istentiszteleten jelen volt még Szvajtoszlav Bulah ortodox diakónus, Magyar Márius ortodox esperes, Voiszlav Gality ortodox püspöki helynök, Jancsev Tancso ortodox protoierej is.
Az imahét megnyitóján zenei szolgálatot végzett a Lutheránia Ének- és Zenekar, dr. Kamp Salamon karvezető irányításával valamint orgonált Finta Gergely orgonaművész, kántor.
Az ökumenikus imahét idei bibliai mottója Péter első levelében található: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!”
Az idei imahét anyagát a lett ökumenikus csoport készítette, az ő kérésük alapján az imahét jelképei idén a Biblia, a gyertya és a só. A szertartás kezdetén e szimbólumokat a három történelmi keresztény egyház főpásztorai vitték be a templomba és helyezték el az oltár előtt.
Az ökumenikus imahetet 1908 óta rendezik meg, azon először csak az anglikán és a katolikus egyház tagjai vettek részt, és kizárólag az egyesült államokbeli Graymoorban tartották meg. Ma már szerte a világon és Magyarország szinte minden településén ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket, és imádkoznak a Krisztusban hívők egységéért az imahét idején a különböző felekezetű gyülekezetek.