A konferenciát – amely január 18. és 19. között zajlott az Egyházak Világtanácsának (EVT) szorgalmazására – az UNICEF, az ENSZ gyermeksegélyalap, az ENSZ népességi alap, az UNFPA és az UNO menekültügyi bizottságának (UNHCR) anyagi támogatásával szervezték meg.

A konferencia súlypontja az volt, hogy kötelezvényeket hozzanak a jobban koordinált krízismenedzsmentre – beleértve ebbe a migrációs és integrációs intézkedéseket, valamint azt, hogy alkalmas mechanizmusok jöjjenek létre az Európában zajló rendezett és biztonságos menekült és migrációs mozgások érdekében.

A menekültek és migránsok nagy része azért hagyta el országát, mert – mindennapi tapasztalatként – konfliktusok, erőszak, üldözés és borzalmak érték őket hazájukban. Az európai kormányok válaszai, az együttérző és nagyvonalú vendégszeretettől, a határkontrollon, kitoloncoláson át a kerítések építésének bevezetéséig, széles skálán mozognak.

Az EVT főtitkára, dr. Olav Fykse Tveit norvég evangélikus lelkész ezzel kapcsolatban elmondta: „Az európai országoknak és az ott élő embereknek ki kell tartaniuk humanitárius értékeik és normáik mellett, amelyre nemzetközi szerződések és megállapodások aláírásával kötelezték el magukat. Ezt különösen egy olyan krízisben kell megmutatni, amikor számos menekült érkezik hozzánk, vagy már Európában élő menekültek problémáját kell megoldani.”

„Emberségesnek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk a reménységre – folytatta. – Az Istenbe vetett hit a reménység arra, hogy az aktuális valóság megjavulhat és a másik ember a szeretet cselekedeteivel megváltoztatható. Maguk a menekültek most azok, akiknek a reménység jelét kell adnunk.”

Marie-Pierre Poirier, az UNICEF európai koordinátora a menekültválság kérdésében, kijelentette: „A menekült- és migránskrízis Európában a gyerekek válsága is. Az elmúlt évben a Földközi-tengeren hozzánk érkező egymillió menekült több mint 25 százaléka gyerek volt. Szeptember óta pedig Délkelet-Európában ez a szám 30 százalék fölé emelkedett. Az egyházi és vallási szervezetek fontos partnerei a kormányoknak és az olyan ENSZ szervezeteknek, mint az UNICEF, amikor a származási ország, a tranzitország vagy a célország válságának leküzdéséről van szó. A közös felelősségre és a koordinált akciókra való felhívásunk épp idejében érkezik és ezért nagy jelentősége van.”

Janice Lyn Marshall, aki a nemzetközi védelem politikai és jogi részlegének helyettes igazgatója az UNHCR-ben, elmondta: „A konferencia célja az volt, hogy alapvető, emberi jogokra épülő, koordinált válaszokat adjunk az európai menekülthelyzetre és okokat keressünk a további üldöztetés megállítására. Ebben az értelemben üdvözöltük ennek a konferenciának az eredményeit és a kezdeményezéseit, valamint azt, hogy munkánk ebbe az irányba fog mutatni.”

Alphonso Barragues, a UNFPA emberjogi tanácsadója ehhez hozzátette, hogy „az ENSZ népességi alapja fontos szerepet játszik a párbeszédben. Ez abban áll, hogy különösen a veszélyeztetett nőknek és fiatal lányoknak ne kelljen hallgatniuk és ne kelljen védtelenül elviselniük a válságot. Az egyházi szervezetek nagyszerű szerepet játszanak ebben, így természetes partnereink a szociális normák helyreállításában és a diszkrimináció leküzdésében.”

A konferencián részt vevők tényekkel, számokkal, jelentésekkel támasztották alá saját tapasztalataikat és véleményeiket a kérdésben. Főelőadásában dr. Thomas de Maizière német szövetségi belügyminiszter hangsúlyozta, hogy a menekültválság leküzdése nem csak egyedül a kormányok vezetőinek és politikusoknak a feladata. „A nem megszokott politikai, társadalmi és emberi kihívások, amelyeket a menekültválság magával hozott, egyértelműen megmutatták, hogy a kormányok, a civil társadalom, az egyes emberek, de még az egyházak is felelősséggel tartoznak.”