– Milyen intézmény a Facolta Valdese és miben látja a budapesti egyetemmel való együttműködés lehetőségeit?
– A valdens fakultás evangélikus egyházi felsőoktatási intézmény Rómában. Itt tanulnak a valdens (illetve a valdensekkel unióra lépett metodista) egyház, az olasz baptista unió és az itáliai evangélikus egyház, valamint egyes más reformált egyházak jövőbeli lelkészei és lelkésznői. Emellett távoktatási programokat kínálunk a nem lelkészi pályára készülő érdeklődőknek. Minden évben vannak külföldi beiratkozóink, Magyarországról is fogadtunk már hallgatókat. Az EHE-vel két éve megkötött Erasmus-szerződés keretében reméljük, hogy az együttműködés a jövőben még eredményesebbé válik.
– Mi volt budapesti előadásainak központi témája?
– Egyik előadásom az itáliai valdens egyháznak is nevet adó középkori mozgalom történetét mutatta be, a másikban pedig a reformáció korának a lelkészi hivatalról alkotott elképzeléseiről beszéltem.
– Megítélése szerint melyek a legfontosabb irányok a lelkészi hivatallal kapcsolatos reformátori tanítást illetően?
Mindenekelőtt azt szerettem volna megmutatni, hogy a 16. századi reformáció az egyházi szolgálat új, egyszersmind az apostoli idők előképére visszamenő fogalmát alakította ki. Az alapeset a rendes lelkészi „hivatal” (Pfarramt), amelynek segítségével a megkereszteltek közösségeként értelmezett egyházi közösség – az egyetemes papság elvének megfelelően – biztosítja a világban végzett szolgálatát, azaz az ige prédikáció általi terjesztését és a szentségek kiszolgáltatását (lásd az Ágostai Hitvallás 5. cikkét). A hivatal, mint olyan tehát teológiai megalapozással bír, ugyanakkor az egyház ismertetőjegyeivel (notae ecclesiae) nincs azonos szinten, azoknak csak alárendeltje, megközelítése nem egyháztani szempontú. Az egyházi hivatal új felfogásának értelmezésében így fontos szerepet játszik a belső elhívás és a külső elhívás viszonyának meghatározása. Kiemeltem, hogy a reformátorok (köztük nemcsak Luther, hanem Kálvin is) elismerték a gyülekezetek jogát a prédikátor tanításának tartalmi megítélésére, kritikusan viszonyultak azonban a prédikátorok belső elhívásának bírálgatásához.
– Járt már korábban Budapesten vagy Magyarországon? Milyen benyomások érték hazánkban?
– Először jártam Budapesten, és egyben ez volt az első néhány napos magyarországi tartózkodásom. Egy kimondottan modern és vendégszerető, kultúrával átitatott város fogadott. A várnegyeden és a Parlament épületén kívül a Mátyás-templom és a Szent István-bazilika tetszett leginkább, ezekben fejeződik ki legjobban vallás és nemzet egymásba fonódása. Protestánsként elkerülhetetlenül felmerült bennem a kérdés: vajon hogyan viszonyul ez a szimbólumrendszer a mai valósághoz? Mivel Donaueschingenben, tehát a Duna forrása mellett születtem, a Pest és Buda közt hömpölygő folyam szintén lenyűgözött.
– Hogyan látja az EHE-vel való együttműködés jövőbeli kilátásait?
– A valdens fakultás Erasmus-koordinátoraként csak megerősíthetem, hogy a magunk részéről mindent megteszünk a kapcsolat ápolásáért és fejlesztéséért. A következő tanévben újra számolunk a hallgatócsere lehetőségével. Nagy segítséget jelentenek ebben az EHE által felkínált német és angol nyelvű tanegységek. Örömünkre szolgálna, ha a következő tanévben az oktatói mobilitás is megerősödne. Hogy egyszerűen fogalmazzak: örömmel várjuk a viszontlátogatást!