Hitünk egyik legnagyobb misztériuma a Szentháromság. Immár kétezer éve, hogy teológusok sokasága igyekszik érthetővé, megfoghatóvá tenni ezt a titkot, de csekély eredménnyel. A művészeteknek talán jobbak az esélyei. Gondoljunk Bach fenséges Esz-dúr prelúdium és fúgájára, amely az orgona hangjain keresztül hozza közel a Szentháromság dinamikus harmóniáját. De Andrej Rubljov jól ismert Szentháromság-ikonja is többet mond el a Szentháromság közösségéről, mint sok teológiai lexikon.

A Szentháromság vizuális ábrázolásának izgalmas mai kísérlete Caritas Müller svájci domonkos nővér kisplasztikája, amelynek sokat sejtető címe Az irgalmas Szentháromság. Erre a sajátos, merőben új ábrázolásra Martin Werlen Fókuszban – Egyházprovokációk című könyvének segítségével bukkantam rá (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2015). A Svájcban élő bencés apát, könyvének címéhez illően, provokatív módon értelmezi a kisplasztika üzenetét: „Középen van az ember. Ez persze tetszik nekünk. Itt azonban az ember nem felfuvalkodottságában, hanem teljes nyomorúságában van középen. Jobbra az Atyaisten, aki az embert karjába veszi. S aki hóna alá nyúl, hogy felsegítse… Balra a Fiúisten, aki a földig hajol, s megcsókolja az ember lábát. Ez az utolsó vacsora lábmosásjelenetére emlékeztet. A lábmosás lenyűgöző módon fejezi ki Isten ember iránti önátadását. S fenn a Szentlélekisten galamb vagy lángnyelv képében. A Szentlélek, aki az embert teljes nyomorúságában el akarja tölteni.” (I. m. 47–48.)

Erről az embert körülölelő, gyógyító isteni irgalomról vall az ősi pünkösdi szekvencia is gyönyörű költői képekben, Sík Sándor veretes fordításában: „Jöjj, Szentlélek Istenünk, / add a mennyből érzenünk / fényességed sugarát! / Jöjj, szegények Atyja, te, / bőkezűség Istene, / lelkünk fényed hassa át! […] Mosd meg, ami szennyezett, / aszúságra hints vizet, / orvosold a sebhelyet! / Simogasd a darabost, / fölmelengesd a fagyost, / útra vidd, ki tévelyeg!” (Éneklő egyház, 125)

Ebbe a terapikus, spirituális erőtérbe léphetünk be, hogyha őszinte hittel és bizalommal hívjuk segítségül Istent: az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Válaszként a szívből fakadó invokációra, befogadó lelki otthonra találhatunk a Szentháromság szíve közepében számunkra felkínált gyógyító, vigasztaló, megtartó közösségben.

Martin Werlen frappánsan fogalmazza meg ennek az örömteli lehetőségnek a lényegét: „Ez a mi igazi identitásunk, amikor Isten szeretete körülölel bennünket. Ebben a szeretetben van otthon az ember – minden egyes ember. Csak akkor lehetünk igazságosak az emberekkel szemben, ha Isten szeretetében látjuk őket. Istenhez hasonlóan nekünk is a konkrét embert kell szem előtt tartanunk, minden nagyságával és méltóságával, ugyanakkor nyomorúságával is.” (I. m. 48.)

Súlyos és fontos gondolatok ezek, amelyek itt és most, éppen az Égtájoló rovatban is igencsak aktuális üzenetet hordoznak. Valóban felülről vezérelt tájolóként mutathatnak irányt, amikor egyrészt ökumenikus kontextusban, másrészt évi igénk fényében az irgalmasság és a vigasztalás esztendejeként szeretnénk intonálni 2016-ot. Erről olvashattunk már az új évfolyam első Égtájoló-cikkében is. (Fabiny Tamás: Irgalom és vigasztalás, Evangélikus Élet 2016/1., 14–15.)

Caritas Müller kisplasztikája és Martin Werlen gondolatai segíthetnek, hogy felfedezzük az irgalom és vigasztalás forrását, amelyből merítve mi is irgalmas és vigasztaló szeretettel tudunk egymás felé fordulni az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 7. számában jelent meg, 2016. február 7-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.