Legyünk őszinték: a 38 nő címmel, egy pesti parlamenti képviselő irodájában megrendezett képzőművészeti kiállítás nem fogja beírni magát a nőkről szóló művészet recepciótörténetébe, nem tartozik a kihagyhatatlan dolgok közé, mégis valami nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet. Önhibáján kívül éppen arra, hogy ma még mindig felmerülhet egy kurátorban, hogy a kiállítás szervező ereje éppen az legyen, ami ellen a kiállító művészek tiltakoznának: a pusztán nemi alapon történő válogatás.

A sokféle üzenetet, különféle műfajokat és technikákat, társadalmi vagy személyes tartalmakat, érzelmi vagy racionális, praktikus vagy esztétizáló megközelítést felvonultató kiállítást olyan tarka csokornak foghatjuk fel, amilyenek mi vagyunk. Mi, nők? Inkább mi, emberek.

Mert a „nőiség” és a „férfiasság” – a biológiai meghatározottságunkon túl – egy szocializációs folyamat eredménye, a közösségi sztereotípiáknak való megfelelés vágyától, kényszerétől hajtva. Erről már a 38 művészen túl meghívott hét okos nő beszélgetett hihetetlenül elszántan, átgondoltan és tapasztalatokkal telten.

Vigyázat! Ami most következik, alkalmas a nyugalom megzavarására: Magyarországon 2016-ban nyomokban patriarchátus dívik!

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.