Egy bizonyos Kiamil írta 1849. július 7-én Félix Schwarzenberg hercegnek, az eszmék nélküli, cinikus miniszterelnöknek, hogy a lázadók Törökország felé fognak menekülni. „Én vállalkoznék a magyar propaganda számontartására, energiával és megbízhatóan végezném a munkámat. Feladatul tekintem: A forradalom vezetőinek nyomon követését, s annak a megfigyelését, hogy másokkal, kivált idegen követekkel hogymint érintkeznek. […] A siker érdekében jó volna már most Pesten forgolódni a felkelők körében, sőt velük – sohasem egyedül és utánuk, hanem együtt és ugyanakkor – akár a határig utazni.”

A világosi fegyverletétel után, augusztus 25-én, vélhetően Mihalovics Belgrádból küldte a jelentést, amelyből, egy-egy példányt kapott őfelsége, továbbá Haynau és Jellasics: „Kossuth a társaival együtt nagyon felszerelt bárkán, amelyen körülbelül 40-en ültek, elindult Vidin felé. Ada Kaleh pasája segítette, akihez sehogy sem tudtam bejutni. A török zárkózottság rendkívüli, a magyarok iránt való szimpátiájuk pedig már valósággal veszélyesnek is nevezhető.”

Olvassa tovább a cikket a KötőSzó blogon!