Móron a református gyülekezet Szolgáló Szeretet Háza adott otthont a lelkészgyűlésnek, ahová ezúttal a lelkészek családtagjait is invitáltuk. Célunk volt, hogy ne csak hivatalos együttléteken vegyünk részt, hanem legyen lehetőség a közös beszélgetésekre és kikapcsolódásra is. Az a tapasztalatunk, hogy több beszélgetésre van szükségünk, de épp erre marad (szánunk?) kevés időt.

A szokásos igehirdetési előkészítő megbeszélést követően, egyházunk aktuális ügyeiről beszélgettünk: a hittanokról, a zsinat elé került, de végül még meg nem szavazott lelkészi válási törvényről.

A következő napirendi pont a Vancsai József lelkész által készített kiváló bográcsos marhapörkölt volt, ami nagy tetszést aratott a jelenlévők között.

A vacsora után az „Ezerjó vidékén” a helyi „nevezetességekkel” ismerkedtünk meg Varga Béla borospincéjében.

Másnapi programunk gyalogos túra volt: Mórról a nemrég felújított Csókakői várhoz gyalogoltunk el. A Vértes tövében a hét kilométeres séta a szép természeti környezetben való gyönyörködést és a testvéri beszélgetést biztosította.

Az együttlét, melyet közös ebéd zárt, igazolta azt a gondolatot, hogy a lelkészeknek is szükségük van kikapcsolódásra, beszélgetésre, a tapasztalatok, élmények, gondolatok megosztására. A ránk háruló sok feladat azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a sok feszített program közt egyedül maradunk a problémáinkkal és a feladatainkkal. Néha érdemes megállni, vagy legalábbis lassítani. Kérdezni és beszélgetni. Ha csak egy rövid időre is, de kiszakadni a rohanásból. Ezzel is hozzájárulunk a rendhez, ahhoz, hogy a szolgálatainkat hűségesen, odaadóan és hitelesen végezhessük a ránk bízottak körében.