- Praktizáló orvosként nyitott kávézót Pécsett. Honnan jött az ötlet?

- Ha megkérdezünk tíz embert, hét azt mondaná, milyen jó lenne egy kávézó. Nyilván ezek romantikus elgondolások, de a Pécsi Kávé számomra egy álom volt. Örülök neki, hogy megvalósult, mert el tudom mondani, hogy sikerült létrehozni. Nemrég éppen mondtam egy ismerősömnek: lehet, hogy kifut egyszer, vagy vége lesz, de úgy nem lesz, hogy egyszer felébredek, és azt mondom az éjszaka kellős közepén: meg sem próbáltam.

- Miért pont kávé, miért nem tea vagy mondjuk egy bár?

- Az egyetem elején kezdődött a kávézás. Akkor még csak azért ittuk a kávét, hogy a koffein ébren tartson, bár már a kezdetektől szerettem a kávé ízét. Tehát korábban sem pusztán „felpörgetőszer” volt számomra, hanem élvezeti szer, a szó jó értelmében. Később sikerült egy-egy jobb kávéra szert tenni, és akkor kiderült, hogy vannak finomabb, árnyaltabb dolgok annál a sztereotip megállapításnál, mint hogy a kávé keserű és fekete.

Úgy alakult, hogy megismerkedtem a témához értő emberekkel, majd eljutottam néhány kávés rendezvényre is. Egyre közelebb kerültem a kávéhoz, többet tudtam róla, és mindig mondogattam: de jó lenne egy kávézó! De beláttam, hogy egyedül nem boldogulnék. Odáig rendben, hogy van lelkesedésem, de összességében nem tudok tejhabot önteni, és nem tudom feladni a polgári életemet, orvosi hivatásomat, hogy a kávézóban legyek.

Az interjú további része a KötőSzó blogon olvasható el.