– Volt kapcsolata korábban ajkaiakkal, az ajkai gyülekezettel?

– Igen, hiszen kicsit olyan ez számomra, mintha nem is gyülekezetet, hanem területet váltottam volna. Ajkán nagyon sok olyan gyülekezeti tag él, akik azokból a falvakból származnak, vagy legalábbis családi kötődésük van azokhoz a falvakhoz, ahol az elmúlt két évet töltöttem. Személyesen is sokakkal volt már kapcsolatom, de rokonokon, barátokon, ismerősökön keresztül még többekkel is.

– Milyen volt a kapcsolata az elődjével? Hogyan zajlott a gyülekezet átadása?

Az mindig jó váltás, ha valaki nyugdíjba vonuló kolléga után kerül a gyülekezethez. Ez mindig természetszerű dolog, és simábban megy, mintha ilyen vagy olyan ok miatt távozó kolléga után veszi át a hivatalt az ember. Természetesen Vajda István ellátott tanácsokkal a várossal és a gyülekezettel kapcsolatban, de most arról szól ez az első időszakom, hogy fölfedezzem, és úgymond a saját bőrömön tapasztaljam meg, hogy milyen a város és az itt élő közösség. Az a koncepcióm, hogy az első évben figyelni szeretnék, átvéve azokat az alkalmakat, csoportokat és módokat, amelyek a gyülekezeten belül és kívül működnek a városban.

– A főváros és a kis falvak után mekkora feladatra készül Ajkán? Össze lehet egyáltalán hasonlítani az előzőekkel?

– Feladat mindenütt sok van, csak a jelleg az, ami változik. Máshogyan kell hozzáállni a küldetéshez, amit kaptunk és vállaltunk. A lelkiség közvetítésének a módszere változik.

– Mekkora létszámú az ajkai gyülekezet?

– Nagyjából 500-600-an szerepelnek a nyilvántartásunkban, de a cél az, hogy minél több embert elérjünk, aki evangélikus gyökerekkel rendelkezik. Megpróbálom majd őket megkeresni, és bekapcsolni a gyülekezet vérkeringésébe.

– Milyen fogadtatásban részesült itt?

–Az első pillanattól kezdve nagy szeretettel fogadtak, ami nagyon jóleső élmény volt nekem is és a családomnak is. Feleségemmel, Ritával 2012-ben házasodtunk össze, van egy kétéves kislányunk, Zoé, akivel együtt érkeztünk ide.

– Találkozott már a testvéregyházak helyi képviselőivel?

– Igen, már az iktatáson találkoztam velük, és kellemes benyomásokat szereztem. Hangoztatták mindannyian, hogy milyen kiváló az ökumenikus együttműködés a városban, aminek nagyon örülök, mert én is nagy híve vagyok annak, hogy a keresztény egyházak együtt tudjanak dolgozni, hiszen egy hajóban evezünk. Remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban én is bele tudok majd simulni ebbe a jó hagyományba, ami Ajkán már évtizedek óta működik.

- Úgy tudom, Ön többek között gitározik is.

– Valóban, többek között. Több zenész is volt a családunkban, ezért nálunk egyértelmű volt a zeneiskolába járás és a zenének a szeretete, ami nem volt mindig feltétlenül szeretet, de csinálni kellett, és felcseperedve aztán tényleg szeretetté változott. Elég sok hangszeren játszom, egyik a gitár, ami a legszembetűnőbb, hiszen a lelkészi szolgálat során leginkább ezt a hangszert használom az énekek kísérésére, de alapvetően a dob a fő hangszerem. Több egyházi és világi formációban szerepeltem, elsősorban dobosként. Játszom más ütős hangszereken is, főleg cajonon. Ezen kívül a mandolint és a moldvai kavalt is kedvelem, ami egy ötlyukú népi furulya.

– Tervezi Ajkán is, hogy zenekart alakít?

– Igen, szeretnék, mivel a zene közel áll hozzám, és az egyik legjobb közvetítő eszköz az evangélium örömhírének átadására. Mindenképpen szeretném, ha idővel kinőhetné magát egy zenekar itt is, amely keresztény lelkiséget és Isten üzenetét tudja képviselni.

– Lehet ez akár felhívás is?

– Minden olyan keresztény ember, aki fontosnak tartja a zenét, és szívesen részt venne egy ilyen zenekarban, életkortól és felekezeti hovatartozástól függetlenül bátran keressen meg engem!

A Kovács Viktorral való beszélgetés felvétele megtekinthető a TV Ajka YouTube-csatornáján, „Vendégünk: Kovács Viktor, az új evangélikus lelkész” címmel.