Nagy készülődésbe kezdtünk; a találkozóra január 26-án pénteken délután került sor. Sajnos a lelkészünk nem tudott jelen lenni, de gondoskodott arról, hogy a norvég testvérek méltó fogadtatásban részesüljenek. Magyaros süteményekkel (dobostortával, rétessel, az ország tortájával) vártuk őket.

Tőlünk jelen volt Fekete Adrienn, az Evangélikus Hittudományi Egyetem ötödéves lelkész-teológus hallgatója is, illetve kilenc 16–22 év közötti fiatal. A vendégség teázással és sütizéssel kezdődött, melynek során természetesen mindenki bemutatkozott. Mi elénekeltük az „Erős vár a mi istenünk” ének első versszakát, a norvég vendégek pedig egy hálaadó éneket angol nyelven.

Ezután átmentünk a templomba, ahol Blázy Márton, a gyülekezet volt lelkészének unokája és jelenlegi kántorának fia egy rövid ismertetőt tartott a gyülekezet történetéről.

A norvég lelkészek és fiatalok több kérdést is feltettek nekünk, például kíváncsiak voltak arra, hogy a reformáció 500. évfordulójával kapcsolatban milyen megemlékezéseket tartottak az országban; hogy hány evangélikus él Magyarországon; milyen a konfirmációs felkészítés (kiderült, hogy náluk például nincsen konfirmációs vizsga), illetve hogy egyáltalán milyen a kereszténység helyzete nálunk. Néhányan személyes utunkat is elmeséltük nekik, amely a gyülekezetbe, a vallásgyakorláshoz vezetett bennünket.

Nagy érdeklődéssel hallgattak minket, és megbeszéltük, mennyire más egy egyháznak a helyzete, ha kisebbségi, mintha az államvallás szerepét tölti be. Természetesen a papíron szereplő számokat csak a hitüket gyakorló emberek tudják életre kelteni – Norvégiában hiába államvallás az evangélikus kereszténység, az ifjúsági lelkészek elmondása szerint az evangélikusoknak mindössze körülbelül két százaléka(!) gyakorolja rendszeresen a vallását. Az evangélikus szertartások ugyanakkor a norvég kultúra részét képezik: gyakorlatilag mindenkit megkeresztelnek, és mindenki konfirmál is. Azt is megtudtuk, hogy a lányok a konfirmációra egy nagyon szép és drága norvég népviseletei ruhát szoktak kapni.

A templomlátogatás után befejeztük az uzsonnát, majd a fiatalok átvonultak a gyülekezeti terembe pingpongozni. Ezalatt néhányan az idősebbek közül tovább folytattuk a beszélgetést a lelkészekkel. Fény derült arra is, hogyan találtak ránk: a neten keresgéltek budapesti evangélikus gyülekezetet, és így vették fel velünk a kapcsolatot. Petter Jakobsen ifjúsági lelkész mesélt az ifjúsági munkájukról is, melyet három szóval lehet jellemezni: „Belonging, believing, behaving”, azaz az első lépés az, hogy a fiatal érezze, hogy tartozik valahová, hogy Jézus akarja őt. A második lépés a hitre való rátalálás, a harmadik pedig a keresztény módjára való viselkedés, a keresztény életforma gyakorlásának elkezdése.

Már elmúlt este nyolc óra, amikor norvég vendégeink elköszöntek tőlünk. Látogatásuk inspiráló volt mindkét gyülekezet fiataljai számára – reméljük, hogy a norvég testvérek egy másik alkalommal is ellátogatnak majd hozzánk!