– Kedves Aida, NouN című dokumentumfilmjével ráirányította a figyelmet az iraki keresztyének, első renden a gyermekek könnyeire, szenvedéseire. Ön hívő muszlim. Mi indította arra, hogy keresztyénekkel foglalkozó filmet forgasson? 

– A noun arab betű, ezzel jelölik Jézus követőit, azaz a keresztyéneket. Azt jelenti: „Nasrani”, vagyis „názáreti”. Az Iszlám Állam, az IS ezt mindenféle felekezetű keresztyén egységes megjelölésére használja, ezt írják a házaikra, üzleteikre. Ahogyan a második világháborúban a nácik a zsidókat Dávid-csillaggal jelölték. Ha ezt a jelet valakinek a házára rárajzolják, három lehetőség közül választhat: menekülés, áttérés az iszlámra hatalmas fejpénz fizetésével vagy halál. Más lehetőség nincs!

Filmjeimben nem vallásokról, nem is etnikumokról szólok, hanem emberekről. Ha megnézzük az iraki háborúról vagy a már öt éve folyó szíriai borzalmakról tudósító híradásokat, ezek bizony nagyon egyoldalúak. Sok hírszolgálat egyszerűen nem is tud hozzáférni a fontos részletekhez. Ennek oka egyrészt az, hogy nyelvi és egyéb nehézségek miatt nem nagyon ismerik a valós állapotokat, másrészt kényelmesebb a már közismert „nagy témákról” tudósítani. A háborúk és a konfliktusok nem könnyű témák. Mégis, a híradásokban csak néhány szó, perc jut rájuk. Nincs idő a beható és alapos elemzésre, magyarázatra. Aztán nem szabad elfelejteni, hogy a híradásokat kormányok és politikusok is befolyásolják, főként azok, akik maguk is részesei a konfliktusoknak.

Pont ez adja számomra a motivációt. Megpróbálom fellebbenteni a fátylat, át- törni a névtelenséget. A háború borzalmas arca csak akkor ismerhető fel, ha megmutatjuk, mit is okoz: vért, üldözést, rombolást, pusztítást, félelmet, gyűlöletet, igazságtalanságot, könnyeket, gyászt s még annyi minden mást is jelent. Munkáimmal azok szószólója szeretnék lenni, akikről a borzalmak között megfeledkeznek.

– Hol és hogyan találkozott életében először keresztyénekkel? Édesanyja libanoni, édesapja iraki. Milyen szerepet játszik a vallás az életében?

– A keresztyének mindig is jelen voltak az életemben. De ez soha nem volt téma otthon. Gyermekként fogalmam sem volt arról, milyen vallású vagyok. Szomszédságunkban keresztyének is éltek, együtt jártunk iskolába, együtt játszottunk. Libanonban katolikus iskolába jártam, és a kedvence voltam annak a nővérnek, aki tanítóként dolgozott ott. Családunkban az iszlámot békés és megértő vallásként éltem meg, amelyik tiszteletben tart másokat. Ez kellene hogy legyen minden vallás igazi lényege. Aki háborúra vagy erőszakra szólít fel a vallás nevében, az vagy elvakultságból teszi ezt, vagy puszta önzésből. Hiszen minden hit az élet meggazdagítását jelenti. Olyan értékek, mint a szeretet, béke, irgalom, a természet tisztelete, szinte valamennyi vallásban jelen vannak.

– A filmforgatás napjai, hetei bizonyára nem voltak egyszerűek és veszélytelenek Irakban. Hogyan zajlott a munkája?

A cikk a továbbiakban Békefy Lajos blogján olvasható teljes terjedelemben.