A kiadványt 2017. június 1-jén a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán mutatták be. Az ökumenikus párbeszéd szellemében készült katolikus műről Lukács László piarista szerzetes, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Görföl Tibor egyetemi tanár beszélt.

Lukács László piarista szerzetes, a kötetet bemutatva emlékeztetett arra, hogy ez a könyv Lutherről, és nem a reformációról szól.

Ugyanakkor illeszkedik azon kiadványok közé, melyek a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján a mai kor szempontjai szerint értékelik, értelmezik Luther tevékenységét.

A szerző monografikus igénnyel ad tárgyilagos áttekintést a reformáció kezdetéről. A könyv két részből áll: egy történeti és egy teoretikus nagy fejezetből. Neuner az ötszáz év értékelését a lutheri örökség évfordulóihoz köti: az 1617 körüli esztendőkben a pápa mint Antikrisztus jelenik meg; 1717-et a pietizmus vitája jellemzi; 1817-ben III. Frigyes Vilmos porosz király kimondja a lutheránus és a kálvinista egyház egyesítését; 1917 körül pedig Luthert német nemzeti hősként ünneplik. A 20. század második felét viszont már a közeledési folyamat felgyorsulása jellemzi. Ennek fontos lépése volt a II. vatikáni zsinat szemléletváltása, illetve a Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség 1999-ben kiadott, megigazulásról szóló közös nyilatkozata.

A teoretikus fejezet azokat a kérdéseket veszi sorra, melyekről napjainkban gondolkodnak az ökumenével foglalkozó teológusok. A sola Scriptura (egyedül a Szentírás) elve, a szentek tisztelete mellett a mise áldozati jellege, a successio apostolica (apostoli utódlás az Egyházban) és a pápai primátus jelent ma megoldandó problémát.

Fabiny Tamás püspök szerint Luther Márton tevékenységét jelentősen meghatározta a wittenbergi egyetemi közeg. Itt tanított Philipp Melanchthon is, aki tulajdonképpen rendszerezte Luther felvetéseit. A látszat ellenére ő nem állt a szakadás mellett, akár még a pápa főségét is elfogadta volna, csak nem isteni, hanem emberi jogon. A püspök a mai gondolkodók közül kiemelte Walter Kasper bíboros teológust, akinek Lutherről szóló könyvét már magyarul is olvashatjuk a Vigilia Kiadó jóvoltából.

Wittenbergben áll egy hatalmas Luther-szobor, nemrég pedig a reformáció jubileumához kapcsolódva ötszáz kis méretű Luther-szobrocskát helyeztek el a városban.

Nekünk azonban nem óriásként vagy törpeként kell a reformátorra tekintenünk, hanem valós nagyságában, úgy, ahogyan azt Neuner könyve is teszi.

Ez a kötet Luther fontos tézisei – a megigazulás, a kereszt és a szabadság – köré épül. Fabiny Tamás püspök arra is kitért, hogy az evangélikusoknak nem szabad büszkének lenniük arra, hogy elszakadtak a katolikusoktól, sokkal inkább a szakadás feletti fájdalommal kellene visszatekinteniük a történtekre. Ezért az evangélikusok nem ünneplik a reformáció kezdetét, hanem megemlékeznek róla.

Ennek a megemlékezésnek pedig globálisnak és ökumenikusnak kell lennie.

Görföl Tibor, a könyv fordítója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötetből nagyon világos képet nyerhetünk Luther életéről, tevékenységéről és hatástörténetéről. A szerző müncheni kollégája volt Wolfhart Pannenberg, aki evangélikusként vette kritika alá Luther személyét – Neuner az ő munkásságára is támaszkodott. Eltökélten koncentrált a témára, több helyen tett bátor, provokatív megállapításokat úgy, hogy közben nem tévesztette szem elől a hivatalos álláspontot sem.

Neuner Heinrich Fries tanítványa volt, aki Karl Rahnerrel együtt tett javaslatot az egyházak egységének megvalósítására. A két katolikus teológus azt szorgalmazta, hogy a különféle felekezetek úgy fogadják el egymás álláspontját, hogy közben önmagukra nem tartanák azokat kötelezőnek. Görföl Tibor végül arra is rámutatott: a tisztelet egyik legmagasabb szintű megvalósítása, ha merünk vitatkozni egymással. Neuner könyve pedig a keresztény vitakultúrának is jó példája lehet.