Az áldás volt a legmeghatóbb

Bükön már Mennybemenetel ünnepén megnyitották a templomot. 17 órakor kezdődött taizé-istentisztelet – az éves munkaterv szerint. A hittanos-ifis zenekar öt tagján kívül egy segítő és hét gyülekezeti tag volt jelen az alkalmon, amelyet ezúttal is közvetítettek online. „Jó volt újra emberekhez beszélni, mert én március 22. óta három tévéfelvételes istentiszteleten kívül, mindig egyedül voltam a templomban a mobilommal – mondta Simon Réka lelkésznő. – A március 22-i első ilyen istentiszteletnél is az áldás volt a legnehezebb, és most is, az újrakezdéskor. Az első magányos online istentiszteleten elcsuklott a hangom egy pillanatra, amikor az üres padok néztek vissza rám, az újra nyitott első istentiszteleten pedig hosszú másodpercekig nem tudtam megszólalni, annyira elérzékenyültem, amikor a Miatyánk után kifordultam a gyülekezet felé. Megértették, átérezték a gyülekezeti tagok is, mert annyit mondtam, hogy „Elnézést, két hónapig üres templomban mondtam az áldást,” a felvételt aztán már megvágva tették fel a gyülekezeti Facebook oldalra.

„Te pedig erősödj meg a kegyelemben, amely a Jézus Krisztusban van!”

„Miután Budapesten a részleges nyitás lehetősége ismertté vált, az a kérdés fogalmazódott meg bennünk, hogy ha a kávéházak és az éttermek teraszai nyithatnak, miért maradnának zárva a templomok? – mesélte érdeklődésünkre Bence Imre budavári lelkész. – Miután a presbitériumunk elfogadta az újrakezdési szabálytatot, felelősségteljesen készítettük elő a templomot és a Budagyöngyén lévő kápolnát az istentiszteletre.”

Bence Imre többek segítségével várta a nyitott kapuban a reggeli istentiszteletre érkezőket. „Azzal számoltunk, hogy nem leszünk túl sokan. A segítő presbiterekkel a nyitott templomajtóban együtt imádkoztunk. Utána érkeztek a gyülekezet tagjai, s a harangszó után, amikor az oltárhoz térdeltem, összeszorult a szívem, és kitört belőlem a sírás. Ott újra megéreztem, hogy milyen erőforrás az a közösség, amely máskor hétről-hétre körül veszi a szolgáltunkat. A köszöntő szavakat is csak könnyeimmel küzdve tudtam elmondani” – ismerte be a lelkész.

Budavárban még nem mindenki élt a nyitott templom lehetőségével: „Körülbelül fele annyian voltunk, mint normál időben szoktunk lenni, de szólt az ének. Mindenkinek az arcán örömöt láttam. Megható volt azoknak a testvéreknek a jelenléte, akiknek nincs internete és csak úgy – a talán lesz már istentisztelet gondolatával – indultak el. Örültem, hogy ők sem csalódtak! A rövidített rend és az úrvacsora hiánya ellenére mind a négy istentiszteletünk katartikus érzés volt a gyülekezet számára.”

Bár az istentiszteletek igehirdetéseit – hang és képanyagot – továbbra is feltöltik az internetre, mégis elismeri a lelkész, hogy jó volt újra a gyülekezet előtt hirdetni az igét: Te pedig erősödj meg a kegyelemben, amely a Jézus Krisztusban van!

„Ez azért nem olyan, mint korábban volt!”

Sokak örömére Békéscsabán is újranyitották a templomokat Exaudi vasárnapján. Nagy Zoltán lelkész szerint, érdekes tapasztalat volt újra együtt lenni, egészen másképpen, mint eddig. „A vegyes érzelmek voltak a leginkább jellemzőek: egyrészről nagyon örültünk azoknak, akikkel együtt lehettünk, ugyanakkor sokakon láttam a távolságtartás, és az állandó maszkviselés miatti kellemetlenséget, amely nyilvánvalóan nem segíti az elmélyedt Istenre figyelést – mondta a lelkész. – A templomban előre kijelöltük azokat a helyeket, ahova az istentiszteletre érkezők ülhetnek. Hála Istennek, mindenki elfogadta, hogy most alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez. Mindenki hangot adott azon örömének, hogy végre itt lehet, de szinte mindenkiben maradt hiányérzet is, hogy ez azért nem olyan, mint korábban volt. Gyülekezeti tagjaink alapvetően fegyelmezetten betartották a szükséges rendelkezéseket és elfogadták, hogy most ilyen feltételek mellett lehetünk együtt Isten igéje körül.” 

A Kistemplomban a megszokott létszám egyharmada, Jaminában a kétharmada ment el az istentiszteletre. Az állandó templomlátogató egyháztagok közül is sokan távol maradtak óvatosságból. „Jellemzően inkább a középkorúak voltak most jelen. Ugyanakkor örvendetes, hogy továbbra is sokan kísérték figyelemmel a Facebookon élőben közvetített istentiszteletünket, valamint a helyi televízió adásában is láthattak istentiszteletet ezen a vasárnapon is.” 

Ezeknek köszönhetően elmondható, hogy az elmúlt időszakban egyetlen vasárnapon sem maradt el istentisztelet Békéscsabán. A hívekkel együtt közös reménységük a lelkészeknek, hogy remélhetőleg hamarosan lazítani lehet majd a feltételeken és vissza lehet térni ahhoz a természetes testvéri közvetlenséghez, amely jellemző az evangélikus közösség lelkészeire és gyülekezeti tagjaira. 

„Akin nincsen maszk, az prédikál!”

Makoviczky Gyula nagykanizsai lelkésznek összességében nagyon pozitív érzései és tapasztalatai vannak a nyitással kapcsolatban. „Már elvonási tüneteim voltak a kényszerű karantén miatt, ezért nem is volt kérdés, hogy már Exaudi vasárnapján megnyitjuk a templomainkat – magyarázta. – Tartottam attól is, hogy a félelem és kényelem összeadódva befolyásolni fogja ezt az újraindulást, de mindez alaptalannak bizonyult. A kis gyülekezeteinkben a vártnál többen is voltak, Nagykanizsán is inkább a tömegközlekedés befolyásolta azt, hogy kevesebben voltunk a megszokottnál." A lelkész elmondta, hogy a püspöki körlevélnek megfelelően nagy előkészületek voltak minden templomban, védekezési szabályzatot fektettek le, mindenféle fertőtlenítő szereket szereztek be, az előírásoknak megfelelően dolgoztak. A padokban ültetési rendet találtak ki, így töltötték be a templomokat. Megjegyzi: a fertőtlenítő után, kezüket dörzsölve jöttek be az emberek, jelképes is volt ez: no, mi lesz, mi lesz? 

„Négy istentisztelet volt, mint a régi szép időkben. Határtalan öröm volt mindenütt, a találkozás öröme töltötte be a templomokat, nagy csiviteléssel beszélgettek az izgalmas és sokszínű maszkokban érkező gyülekezeti tagok. Szemmel láthatóan már mindenki vágyott a találkozásra, megható volt az örömködés. Stílszerűen én is kaptam egy fekete maszkot a feleségemtől, de a szolgálat alatt levettem. A többiek végig maszkban figyeltek. Viccelődtünk is: akin nincsen maszk az prédikál!”

A lelkész a Facebookra továbbra is feltölti a telefonnal felvett istentiszteleteket, úrvacsoraosztás viszont a járványhelyzet idején nem lesz.

Még a közös takarítás is örömöt adott

Kiskunhalason az imaházban gyűltek össze a hívek. Honti Irén lelkésznő szerint, már nagyon várták, hogy újra legyenek istentiszteletek az imaházban és hétközi gyülekezeti alkalmak. 

„Csütörtökön együtt ünnepeltük Mennybemenetel ünnepét 18 órakor az imaház udvarán. Egy kis szabadtéri oltárt készítettünk, székeket tettünk körbe és hét testvérünk jelenlétében együtt énekeltünk, imádkoztunk és épültünk Isten igéje, üzenete által. Természetközeli volt, hogy a madarak is bekapcsolódtak az énekünkbe, illetve mi kapcsolódtunk be az ő kórusukba. A mennybemeneteli szabadtéri áhítat után együtt maradtunk, beszélgettünk és elfogyasztottuk az egyik testvérünk által küldött sütit. Testvéreink hangot adtak annak, hogy de jó újra személyesen együtt lenni, találkozni, beszélgetni, együtt ünnepelni. Az elmúlt két hónapban szinte naponta „találkoztunk” online, de ez MÁS volt. Végre személyesen is együtt lehetünk!”

Az elmúlt hét pénteken délután takarítást szerveztek imaházban, az udvaron és gyülekezeti termekben. Kilenc testvér kapcsolódott be a szolgálatba. Szívesen szorgoskodtak együtt a takarításban, mert szeretnek együtt munkálkodni és közben tudtak beszélgetni is. „Két óra alatt oly szép és tiszta lett az imaházunk, hogy örömmel csodáltuk meg és adtunk hálát a közös alkotásért” – magyarázta a lelkésznő. 

Vasárnap reggel ők is kifüggesztették a „Védekezési Szabályzat Kiskunhalas” című plakátot, és várták a testvéreket. „Nagyon örültünk egymásnak és különösen annak, hogy ismét együtt ünnepelhetünk az ÚR házában. Istentisztelet előtt csendes beszélgetések voltak és ének gyakorlás. Többen megjegyezték, hogy milyen jó újra együtt énekelni. 10 óra 2 perckor már mintegy 28-an voltunk együtt. Ez azért is nagy öröm, mert általában egy hagyományos istentiszteleten mi kevesebben vagyunk. A kezdés előtt kértem, hogy legyen 1,5 méter távolság egymás között, kivéve a családtagokat. Az istentisztelet a rövidített liturgia szerint történt, 45 perces időtartammal. Utána az ajtóban a kézfogás helyett testvéri mosollyal köszöntünk el egymástól.”

Miben volt ez más, mint a többi? – kérdeztük Honti Iréntől. „Ezen a vasárnapon még inkább átéltük Jézus szavainak valóságát: „ahol összejöttök az én nevemben…” Jézus közöttünk van a technikai találkozások során is, ám a személyes találkozás, az élő testvéri közösség egy olyan helyen, amit az Úr házának tartunk, mégis más. Egy olyan lelki-szellemi atmoszféra adatik a Krisztusban kapott közösség által, ami így igazi.” 

A folytatásra nézve várják a pünkösdi istentiszteletet és az ünnepi úrvacsorai asztalt.

Az összeállítást folytatjuk!