Nyolc éve avatták fel a Reformációi Emlékművet

Nyolc éve avatták fel a Reformációi Emlékművet

Share this content.

Szöveg: id. dr. Harmati Béla
Budapest – A VII. kerületben a Bajza utca és a Városligeti fasor sarkánál, az evangélikus templom és gimnázium mellett, a református templom közelében áll a Reformációi Emlékmű, emlékeztetve a lutheri reformáció 500 éves évfordulójára (1517–2017). A művet Lestyán Goda János szobrászművész készítette 2008-ban. Az alapkőletételre 2007. október 31-én, a reformáció emléknapján került sor. (1517. október 31-én, Wittenbergben, dr. Luther Márton teológiai tanár, reformátor, ezen a napon tűzte ki a vártemplom kapujára 95 tételét az egyház megújításáról – a szerk.)

A szoborcsoportot 2008. május 12-én, pünkösdkor avatták fel.

A négy magas oszlop (a reformációi quadrilateralis) felirata: „Solus Christus, Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fides”. (Egyedül Krisztus, Egyedül a Szentírás, Egyedül a Kegyelem, Egyedül a Hit.) A négy oszlop felülnézetből keresztet formál. Anyaga gránit, 35 tonna, költsége 20 millió forint volt. Az emlékpark 51 millió forintból, egyházi, fővárosi és kerületi támogatással épült.

A négy oszlop felirata a középkori keresztény egyházat megújító lutheri reformáció alapvető mondanivalóját foglalja össze a következők szerint:

„Solus Christus” – Egyedül Krisztus: ő az isteni üdvtörténet folyamatában a Bibliában megjövendölt és az embervilágba csodálatos körülmények között beleszületett isteni küldött, az emberiség Megváltója, az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között.

„Sola Scriptura” – Egyedül a Szentírás: a kereszténység zsinórmértéke hitünk és életünk számára. Ezért elvetjük azt a gyakorlatot, amikor az egyházi–emberi tradíció („hierarchia veritatum”) lesz a meghatározó az egyházban. Elvetjük az újabb dogmákat: a pápákról (1870), Szűz Máriáról (1854, 1950). Örülünk annak, hogy a II. Vatikáni Zsinat (1963–1965) végrehajtotta a „római katolikus egyház reformációját” (anyanyelvi liturgia, a Biblia egyházi szerepe és a kölcsönös ökumenikus megértés munkálása, stb.).

„Sola Gratia” – Egyedül a Kegyelem, azaz nem emberi erőfeszítésekkel, jó cselekedetekkel, életmódunkkal érdemelhetjük ki Isten jó tetszését, üdvösségét, hanem ezt Jézus Krisztus élete és kereszthalála hozta el számunkra. „Sola Gratia – non sine homine”, azaz Isten kegyelme nem semmisíti meg emberségünk teremtésbeli adottságait, hanem felhasználja azt mások üdvösségére, lehetünk bocsánatának, békességének továbbadói.

„Sola Fides” – Egyedül a Hit – itt különbséget teszünk, a fides qua és fides quae creditur között. Azaz „a fej hite” a hit ismereti oldala és „a szív hite”, a bizalom, amivel életünket Jézus Krisztus példájához kapcsoljuk. Így életünk nem a „magabiztos hívő”, hanem a „Krisztus Jézusban biztos hívő” irányába fejlődhet, („securitas”, helyett „certitudo”) . A jó cselekedetek szerepe nem érdemszerzés Isten előtt, hanem hitünkből adódó következmény.

„Soli Deo Gloria!”

A szerző nyugalmazott evangélikus püspök.

Címkék: reformáció - emlékmű - Fasor -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!