A megjelenteket Pék Sándor esperes-plébános köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a várad-újvárosi Szent László-templom nem csupán Szent László kultuszának emblematikus istenháza, hanem a szabadságért vívott küzdelem szentélye is. Azt kérte: az ünneplésen is legyen Isten bőséges áldása, hiszen nemzeti ünnepünkön is őrá kell figyelnünk, aki bőven osztja kegyelmét minden őt keresőnek.

A tisztelendő ezután Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor üzenetét közvetítette, aki anyaországbeli meghívása miatt nem lehetett jelen, de szeretettel gondolt az egybegyűltek egységére.

Böcskei László római katolikus megyés püspök elsősorban a megjelent diákokhoz, fiatalokhoz intézte a szavait, mint fogalmazott, jelenlétükkel szebbé tették az ünnepet, és egyúttal azt is jelezték, hogy mennyire fontos a közösségi együttlét, hiszen bár sokfélék vagyunk, mégis összetartozunk. Hangsúlyozta: március 15-e főleg a köszönetnyilvánításról szó, köszönet Istennek és a ’48-as hősöknek, akik merték vállalni küldetésüket, tudatában annak, hogy ahol nincs áldozat, ott szabadság sincs. Ők jelként állnak előttünk máig, arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a nagy célok elérése érdekében nekünk is úgy kell szolgálnunk, hogy közben jelekké válunk, illetve a hitünkhöz hozzátartozik az a meggyőződés is, hogy a remény hordozói vagyunk. Ugyanakkor ezen az ünnepen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy napjainkban nem fegyveres, hanem egy másfajta harc zajlik, a meg nem értés és a magyar széthúzás csatája, ezért van még mit tenni annak érdekében, hogy másképp legyen, vagyis ez megszűnjön. „Az 1848-as forradalom és szabadságharc rendkívüli üzenete immár 170 éve változatlan: jellé kell válnia mindenkinek a maga helyén, összefogva kell fáradoznunk és tennünk megmaradásunk érdekében annak tudatában, hogy végső reményünk Krisztusban van, aki feláldozta magát értünk, hogy nekünk örök életünk legyen” – hangsúlyozta a főpásztor.

Elköszönt

Forró László főjegyző szerint – aki Csűry István királyhágómelléki református püspök üdvözletét is tolmácsolta – ’48 annyira sorsfordító és jeles ünnep, hogy óráról órára dokumentálva van, szinte minden percét és szereplőit ismerjük. Az ige mentén azonban azt is szükséges megnéznünk, hogy milyen hit mutatkozik meg a hős és mégis gyarló személyiségek cselekedeteiben. Ha a 12 pontot tanulmányozzuk, azt tapasztaljuk, hogy ebben a megfelelő életlehetőség és az önrendelkezés megteremtésére helyeződik a hangsúly, melynek napjainkban is aktualitása van, hiszen „hitünk a cselekedeteinkből fog megítéltetni.”

Molnár Imola unitárius lelkipásztor Szabó T. Anna A reformkori nők című költeményét idézve azt emelte ki, hogy nemcsak azoknak a hősöknek a bátorságáról kell szóljon a szabadságharc, akik fegyverrel végigjárták a harcmezőket, hanem az ott maradottak erejéről is, akik imádkoztak, felismerve azt, hogy a személyes szeretetünket, ragaszkodásunkat alá kell rendelni a szabadság utáni vágynak, melyet az egész nemzet remél.

A lelkésznő ugyanakkor bejelentette: visszatér szülőföldjére, a Kovászna megyei Barótra, hazahívta ugyanis az ottani gyülekezet, ezért el kell engedje a váradiak kezét, de az itt töltött, áldott éveket megőrzi az emlékezetében.