Köszöntő a magyar kiadáshoz

A 2021. évi imahét füzetét veszi kézbe az olvasó, amelyet – mint a keresztény egyházak imaheti tervét – Isten áldásának kérésével nyújtjuk át. Köszöntésünket az egész imahetet ábrázoló jézusi képpel tesszük most a testvérek kezébe, papok, lelkészek, lelkipásztorok asztalára, hogy szemük előtt egy szépen, szakszerűen gondozott szőlőtőke jelenhessen meg, amelynek vesszői roskadoznak az ízes, érett terméstől. Ezek a vesszők a szőlőtőkén vannak. A szőlőtőke maga Jézus Krisztus, a vesszők pedig a keresztények.

A vesszőszálak, amelyeken a termés érik, a Jézus Krisztussal mint szőlőtőkével való megbonthatatlan közösséget fejezik ki. A tőkén azonban nem egyetlen vessző nő, hanem több, amelyek együtt a plébániai és gyülekezeti közösségeink.

Oly korban élünk, amikor a globalizáció, a nyílt társadalom sokakat megtévesztő gondolata virágzik. Közben eszünkbe jut, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben sokan a 21. századra tekintve a kereszténység megelevenedését jósolták Európában is. S hogy ez minél előbb bekövetkezzék, erre utal az imahetünk programját összeállító GRANDCHAMP-i SZERZETESI KÖZÖSSÉG témajavaslata is.

A közösség kezdete az 1930-as évekre nyúlik vissza. A francia-svájci református egyház „MORGES-I ASSZONYOK” csoportja Jézus Krisztus szavaira figyelve újra felfedezte, hogy ha Isten igéjére akarnak figyelni, ahhoz elengedhetetlen a csend. Jézus is ezt kereste, amikor magányos helyen imádkozott. S Jézus ebben a csendben volt együtt az Atyával. Ezek a morges-i asszonyok szükségesnek tartották belső lelki megerősödésük érdekében az elcsendesedést és az imádkozást. Felismerték, hogy Jézus szava, az imádság és a csend együttesen munkálják a krisztusi élet megvalósulását. A Szentlélek ugyanis zajban, lármában nem dolgo- zik! Jézus népe így élhet egyre erősödő és hozzá ragaszkodó imaközösségként. A tagok így lehetnek együtt Krisztusban, miközben érik a gyümölcs, életté válik közöttük az isteni rend.

Ezek a Jézust követni akaró asszonyok a Szentírás szavait olvasva arra a felismerésre jutottak, hogy a mai keresztények nagyobb súlyt helyeznek a társadalomra és annak problémáira, mint a plébániáik és gyülekezeteik összekovácsolására és lelki elevenségére. Ennek megváltoztatása érdekében válogatták az imahét nyolc napjára az alapigéket, hogy a szolgálatot végzők figyelmét is ráirányítsák a közösségük belső megerősítésére. Jézustól ugyanis nem általános felhívásként hangzanak el korunk globális világpolgárai felé a következők: „maradjatok” – „titeket” – „gyümölcsöt teremjetek” – „kiválasztott titeket” – „egymást” – „barátaim” – „tisztaság az ige által” – „szőlővesszők” – Jézus öröme „bennetek”. Jézus ezen szavai csak a hívő közösségben válhatnak életté, ahol nem csupán adók és elfogadók vannak, hanem maga az adó is elfogadó, s az elfogadó is adó! Ez az a kölcsönös kapcsolat, amelyet Jézus gyakran ezzel a szóval fejezett ki: „egymást”.

Időszerű tehát közösségeink belső lelki megerősödése. Az egyház a történelme folyamán minden időben akkor veszített súlyából, amikor a vallási élet elerőtlenedett.

Aktuális tehát a biztatás a lankadt kezek (a hit), a roskadt térdek (az imádság) megerősítésére. Így lehet a jézusi úton nemcsak járni, hanem célhoz érni is!

Dr. Veres András megyéspüspök,

Steinbach József református püspök,

a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke