Ági becsülettel helytállt, de túl nagy nyomásként terhelte az országos megmérettetés tudata, ráadásul elsőnek kellett színpadra állnia, ami még bizonytalanabbá tette, hiszen semmilyen viszonyítási alapja nem volt. Sebaj, ebbe is bele kell rázódni! Ahhoz viszont részt kell venni, figyelni kell a többieket, tapasztalatot kell gyűjteni, szokni kell a közönséget és a szakmai ítészek tekintetét. 

Bogi az első fordulóban Szent István király imáját mondta el nagyon visszafogottan. A visszafogottság az előadás módjára, nem a minőségére vonatkozott. Ahogy a zsűri elnöke, Tóth Auguszta, a Nemzeti Színház művésznője is kifejtette az értékelésében, az ima egy könyörgés, belső monológ, nincs benne helye a kiabálásnak és retorikai bravúroknak.

A szabadon választott Zách Klára című Arany-balladában már szélesebb skálát mutathatott be. Nagyon összeszedett, feszes tempójú előadást hallottunk tőle. Elmondható, beérett a mű. Nem volt kérdéses, hogy dobogós helyet érdemel, de értek már csalódások az évek során, és voltak igazán jó szavalatok. Nem véletlen, hogy két különdíjat is kiosztottak ebben a korcsoportban. A kérdés inkább az volt, melyik helyre hozzák ki Bogi produkcióját. 

Ahogy fogytak a díjak, úgy nőtt bennünk a feszültség, s mikor az első helyezésnél kimondták Bondor Boglárka nevét, a lány tanácstalanul körbenézett, mint aki megerősítésre vár, hogy tényleg azt hallotta, amit, nem csak a képzelete játszik vele. Teljes megilletődöttséggel vette át a díjat, s szerintem fogalma sem volt, hogyan jutott vissza a nézőtérre, ahol anya, lánya, tanára könnyes szemmel csimpaszkodott egymásba. 

A díjjal jár a lehetőség, hogy a 2018 augusztus 20-ai fővárosi ünnepségen a bazilikánál Bogi is elmondhassa versét a televízió nyilvánossága előtt. 

A szerző a diák felkészítő tanára.